Mennyei Atyánk örök igaz megmásíthatatlan tiszta Igéi a mi Urunk Jézus Krisztusa által.
1 Vadászol-e prédát a nőstény oroszlánnak, és az oroszlánkölykök éhségét kielégíted-e;
2 Mikor meglapulnak tanyáikon, [és] a bokrok közt lesben vesztegelnek?
3 Ki szerez a hollónak eledelt, mikor a fiai Istenhez kiáltoznak; kóvályognak, mert nincs mit enniük?
4 Tudod-e a kőszáli zergék ellésének idejét; megvigyáztad-e a szarvasok fajzását?
5 Megszámláltad-e a hónapokat, ameddig vemhesek; tudod-e az ellésük idejét?
6 [Csak] összegörnyednek, elszülik magzataikat, vajúdásaiktól megszabadulnak.
7 Fiaik meggyarapodnak, a legelőn nagyranőnek, elszélednek és nem térnek vissza hozzájuk.
8 Ki bocsátotta szabadon a vadszamarat, ki oldozta el e szamárnak kötelét,
9 Amelynek házául a pusztát rendelém, és lakóhelyéül a sósföldet?
10 Kineveti a városbeli sokadalmat, nem hallja a hajcsár kiáltozását.
11 A hegyeken szedeget, az ő legelőjén mindenféle zöld [gazt] felkeres.
12 Akar-e szolgálni neked a bölény? Avagy meghál-e a te jászolodnál?
13 Oda kötheted a bölényt a barázdához kötelénél fogva? Vajon boronálja-e a völgyeket utánad?
14 Bízhatol-e benne, mivelhogy nagy az ereje, és munkádat hagyhatod-e reá?
15 Hiszed-e róla, hogy vetésedet behordja, és szérűdre betakarítja?
16 Vígan [leng] a struccmadár szárnya: vajon az eszterág szárnya és tollazata-e az?
17 Hiszen a földön hagyja tojásait, és a porral költeti ki!
18 És elfeledi, hogy a láb eltiporhatja, és a mezei vad eltaposhatja azokat.
19 Fiaival oly keményen bánik, mintha nem is övéi volnának; ha fáradsága kárba vész, nem bánja;
20 Mert Isten a bölcsességet elfeledtette vele, értelmet pedig nem adott neki.
21 De hogyha neki ereszkedik, kineveti a lovat és lovagját.
22 Te adsz-e erőt a lónak, avagy a nyakát sörénnyel te ruházod-e fel?
23 Felugraszthatod-e, mint a sáskát? Tüsszögése dicső, félelmetes!
24 [Lábai] vermet ásnak, örvend erejének, a fegyver elé rohan.
25 Neveti a félelmet; nem remeg, nem fordul meg a fegyver elől;
26 Csörög rajta a tegez, ragyog a kopja és a dárda:
27 Tombolva, nyihogva kapálja a földet, és nem áll veszteg, ha trombita zeng.
28 A trombitaszóra nyerítéssel felel; messziről megneszeli az ütközetet, a vezérek lármáját és a csatazajt.
29 A te értelmed miatt van-e, hogy az ölyv repül, [és] kiterjeszti szárnyait dél felé?
30 A te rendelésedre száll-e fent a sas, és rakja-e fészkét a magasban?
31 A kősziklán lakik és tanyázik, a sziklák párkányain és bérctetőkön.
32 Onnét kémlel enni való után, messzire ellátnak szemei.
33 Fiai vért szívnak, és ahol dög van, mindjárt ott [terem].
34 Szóla továbbá az Úr Jóbnak, és monda:
35 Aki pert kezd a Mindenhatóval, cáfolja meg, és aki az Istennel feddődik, feleljen neki!
36 És szóla Jób az Úrnak, és monda:
37 Íme, én parányi vagyok, mit feleljek neked? Kezemet a számra teszem.
38 Egyszer szóltam, de már nem szólok, avagy kétszer, de nem teszem többé!
“Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Tehát jól értsük meg: a világ fölött győzedelmeskedik a hit! A hitnek tehát igenis köze van a világhoz, és annak mindenféle problémájához. Nem olyan valami tehát a hit, ami a földi élettől és annak szükségeitől különválva, ettől nagy messzeségben lévő szellemi szférában él. Tehát nemcsak vasárnapi vagy templomi hit, amelyiknek semmi köze nincsen ahhoz, ami az embert napról napra, óráról órára foglalkoztatja. Persze, ilyen, földi élettől elszakadt hit is van, és az a baj, hogy a legtöbb ember különválasztja egymástól a hitéletét és az evilágban való életét. Azt tartja, hogy a hit csak a túlvilági ügyek elintézésénél szükséges, de amint földi kérdésekről, a mindennapi élet gondjairól-bajairól van szó: ide már nem hit kell, hanem meggondolás, értelem, ügyesség, ravaszság vagy pénz!
Szeretteim, mivelhogy minden igyekezettel azon vagyok, hogy írjak nektek a közös üdvösség felől, kénytelen voltam, hogy intőleg írjak nektek, hogy tusakodjatok a hitért, amely egyszer
Nincs annál nagyobb örömem, mintha hallom, hogy az én gyermekeim az igazságban járnak. 3Ján 1:1 – 1:15 Gájusnak. Az atyafiak iránt való vendégszeretetnek dicsérete és
Aki félrelép és nem marad meg a Krisztus tudománya mellett, annak egynek sincs Istene. Aki megmarad a Krisztus tudománya mellett, mind az Atya, mind a