Mennyei Atyánk örök igaz megmásíthatatlan tiszta Igéi a mi Urunk Jézus Krisztusa által.
1 Jób pedig felele, és monda:
2 Bezzeg jól segítettél a tehetetlenen, meggyámolítottad az erőtelen kart!
3 Bezzeg jó tanácsot adtál a tudatlannak, és sok értelmet tanúsítottál!
4 Kivel beszélgettél, és kinek a lelke jött ki belőled?
5 A halottak is megremegnek [tőle]; a vizek alatt levők és azok lakói is.
6 Az alvilág mezítelen előtte, és eltakaratlan a holtak országa.
7 Ő terjeszti ki északot az üresség fölé és függeszti föl a földet a semmiség fölé.
8 Ő köti össze felhőibe a vizeket úgy, hogy a felhő alattuk meg nem hasad.
9 Ő rejti el királyi székének színét, felhőjét fölébe terítvén.
10 Ő szab határt a víz színe fölé – a világosságnak és sötétségnek elvégződéséig.
11 Az egek oszlopai megrendülnek, és düledeznek fenyegetéseitől.
12 Erejével felriasztja a tengert, és bölcsességével megtöri Ráhábot.
13 Leheletével megékesíti az eget, keze átdöfi a futó kígyót.
14 Íme, ezek az ő utainak részei, de mily kicsiny rész az, amit meghallunk abból! Ám az ő hatalmának mennydörgését ki érthetné meg?
“Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Tehát jól értsük meg: a világ fölött győzedelmeskedik a hit! A hitnek tehát igenis köze van a világhoz, és annak mindenféle problémájához. Nem olyan valami tehát a hit, ami a földi élettől és annak szükségeitől különválva, ettől nagy messzeségben lévő szellemi szférában él. Tehát nemcsak vasárnapi vagy templomi hit, amelyiknek semmi köze nincsen ahhoz, ami az embert napról napra, óráról órára foglalkoztatja. Persze, ilyen, földi élettől elszakadt hit is van, és az a baj, hogy a legtöbb ember különválasztja egymástól a hitéletét és az evilágban való életét. Azt tartja, hogy a hit csak a túlvilági ügyek elintézésénél szükséges, de amint földi kérdésekről, a mindennapi élet gondjairól-bajairól van szó: ide már nem hit kell, hanem meggondolás, értelem, ügyesség, ravaszság vagy pénz!
És lőn azok közül a napok közül egyen, mikor ő a népet tanítá a templomban, és az evangéliumot hirdeté, előállának a főpapok és az írástudók
Mikor pedig immár közelgete az Olajfák hegyének lejtőjéhez, a tanítványok egész sokasága örvendezve kezdé dicsérni az Istent fennszóval mindazokért a csodákért, amelyeket láttak; Luk 19:1
Jézus ezeket hallván, monda neki: Még egy fogyatkozás van benned: Add el mindenedet, amid van, és oszd el a szegényeknek, és kincsed lesz mennyországban; és