Jób 26:1 – 26:14

Jób nyolcadik védekezése: megmutatja, mennyire elismeri ő is Istennek kikutathatatlan felségét

  1 Jób pedig felele, és monda:
  2 Bezzeg jól segítettél a tehetetlenen, meggyámolítottad az erőtelen kart!
  3 Bezzeg jó tanácsot adtál a tudatlannak, és sok értelmet tanúsítottál!
  4 Kivel beszélgettél, és kinek a lelke jött ki belőled?
  5 A halottak is megremegnek [tőle]; a vizek alatt levők és azok lakói is.
  6 Az alvilág mezítelen előtte, és eltakaratlan a holtak országa.
  7 Ő terjeszti ki északot az üresség fölé és függeszti föl a földet a semmiség fölé.
  8 Ő köti össze felhőibe a vizeket úgy, hogy a felhő alattuk meg nem hasad.
  9 Ő rejti el királyi székének színét, felhőjét fölébe terítvén.
  10 Ő szab határt a víz színe fölé – a világosságnak és sötétségnek elvégződéséig.
  11 Az egek oszlopai megrendülnek, és düledeznek fenyegetéseitől.
  12 Erejével felriasztja a tengert, és bölcsességével megtöri Ráhábot.
  13 Leheletével megékesíti az eget, keze átdöfi a futó kígyót.
  14 Íme, ezek az ő utainak részei, de mily kicsiny rész az, amit meghallunk abból! Ám az ő hatalmának mennydörgését ki érthetné meg?