Mennyei Atyánk örök igaz megmásíthatatlan tiszta Igéi a mi Urunk Jézus Krisztusa által.
1 Jób pedig felele, és monda:
2 Bezzeg jól segítettél a tehetetlenen, meggyámolítottad az erőtelen kart!
3 Bezzeg jó tanácsot adtál a tudatlannak, és sok értelmet tanúsítottál!
4 Kivel beszélgettél, és kinek a lelke jött ki belőled?
5 A halottak is megremegnek [tőle]; a vizek alatt levők és azok lakói is.
6 Az alvilág mezítelen előtte, és eltakaratlan a holtak országa.
7 Ő terjeszti ki északot az üresség fölé és függeszti föl a földet a semmiség fölé.
8 Ő köti össze felhőibe a vizeket úgy, hogy a felhő alattuk meg nem hasad.
9 Ő rejti el királyi székének színét, felhőjét fölébe terítvén.
10 Ő szab határt a víz színe fölé – a világosságnak és sötétségnek elvégződéséig.
11 Az egek oszlopai megrendülnek, és düledeznek fenyegetéseitől.
12 Erejével felriasztja a tengert, és bölcsességével megtöri Ráhábot.
13 Leheletével megékesíti az eget, keze átdöfi a futó kígyót.
14 Íme, ezek az ő utainak részei, de mily kicsiny rész az, amit meghallunk abból! Ám az ő hatalmának mennydörgését ki érthetné meg?
“Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Tehát jól értsük meg: a világ fölött győzedelmeskedik a hit! A hitnek tehát igenis köze van a világhoz, és annak mindenféle problémájához. Nem olyan valami tehát a hit, ami a földi élettől és annak szükségeitől különválva, ettől nagy messzeségben lévő szellemi szférában él. Tehát nemcsak vasárnapi vagy templomi hit, amelyiknek semmi köze nincsen ahhoz, ami az embert napról napra, óráról órára foglalkoztatja. Persze, ilyen, földi élettől elszakadt hit is van, és az a baj, hogy a legtöbb ember különválasztja egymástól a hitéletét és az evilágban való életét. Azt tartja, hogy a hit csak a túlvilági ügyek elintézésénél szükséges, de amint földi kérdésekről, a mindennapi élet gondjairól-bajairól van szó: ide már nem hit kell, hanem meggondolás, értelem, ügyesség, ravaszság vagy pénz!
Amelyik pedig a jó földbe esett, ezek azok, akik a hallott igét tiszta és jó szívvel megtartják, és gyümölcsöt teremnek béketűréssel. Luk 8:1 – 8:56
Jézus tehát elméne velük. Mikor azonban már nem messze volt a háztól, eléje küldé a százados néhány jó barátját, üzenvén neki: Uram, ne fáraszd magad;
![1 Lőn pedig a [húsvét] szombatját követő második szombaton, hogy a vetések között méne által és az ő tanítványai gabonafejeket szaggatván és azokat kezeikkel kimorzsolván, ettek.](https://gyozedelmesgyulekezet.hu/wp-content/uploads/2024/11/EOG008-300x171.jpg)
Mi módon ment be az Úrnak házába és vette el a szent kenyereket és ette meg és adott azoknak is, akik vele voltak, amelyeket pedig