Mennyei Atyánk örök igaz megmásíthatatlan tiszta Igéi a mi Urunk Jézus Krisztusa által.
1 És lőn Ezékiás király tizennegyedik esztendejében, feljöve Szanhérib asszír király Júdának minden erős városai ellen, és azokat megvevé.
2 És elküldé Asszíria királya Rabsakét Lákisból Jeruzsálembe, Ezékiás királyhoz nagy sereggel, ki is megállt a felső tó folyásánál, a ruhamosók mezejének útján.
3 És kijöve hozzá Eljákim a Hilkiás fia az udvarnagy, és Sebna az íródeák, és Jóák Asáfnak fia az emlékíró.
4 És mondá nekik Rabsaké: Mondjátok meg kérlek Ezékiásnak, így szól a nagy király, Asszíria királya: Micsoda bizodalom ez, melyre támaszkodol?
5 Azt mondom, hogy csak szóbeszéd az, hogy ész és erő van [nálatok] a háborúhoz; no hát kiben bízol, hogy ellenem feltámadál?
6 Íme te e megtört nádszálban bízol, Egyiptomban, melyre aki támaszkodik, tenyerébe megy és átfúrja azt; ilyen a fáraó, Egyiptomnak királya, minden benne bízóknak.
7 És ha azt mondod nekem: az Úrban, a mi Istenünkben bízunk: vajon nem Ő-e az, akinek magaslatait és oltárait elrontotta Ezékiás, és ezt mondá Júdának és Jeruzsálemnek: Ez előtt az oltár előtt hajoljatok meg.
8 Most azért harcolj meg, kérlek, az én urammal, az asszír királlyal, és adok neked két ezer lovat, ha ugyan tudsz lovagokat ültetni reájuk.
9 Miképpen állasz ellene egyetlen helytartónak is, aki legkisebb az uram szolgái közt? De hisz Egyiptomban van bizalmad, a szekerekért és lovagokért.
10 És most [talán] az Úr nélkül jöttem én e földre, hogy elpusztítsam azt? Az Úr mondá nekem: Menj a földre, és pusztítsd el azt!
11 És mondá Eljákim és Sebna és Jóák Rabsakénak: Szólj, kérünk, szolgáidhoz arám nyelven, mert értjük azt, és ne zsidóul szólj hozzánk, e kőfalon levő nép füle hallatára.
12 És mondá Rabsaké: Avagy a te uradhoz, vagy te hozzád küldött engem az én uram, hogy ezeket elmondjam? és nem az emberekhez-e, akik ülnek a kőfalon, hogy egyék ganéjukat és igyák vizeletüket veletek együtt?!
13 És odaálla Rabsaké, és kiálta fennszóval zsidóul, és mondá: Halljátok a nagy királynak, Asszíria királyának beszédeit!
14 Ezt mondja a király: Meg ne csaljon benneteket Ezékiás, mert nem szabadíthat meg titeket.
15 És ne biztasson titeket Ezékiás az Úrral, mondván: Kétségtelen megszabadít az Úr minket, nem adatik e város az asszíriai király kezébe!
16 Ezékiásra ne hallgassatok, mert azt mondja Asszíria királya: Tegyetek velem szövetséget és jöjjetek ki hozzám, és akkor ki-ki ehetik szőlőjéből és az ő olajfájáról, és ihatja kútjának vizét.
17 Míg eljövök és elviszlek titeket oly földre, minő a ti földetek, gabona és must földére, kenyér és szőlő földére.
18 Rá ne szedjen titeket Ezékiás, mondván: Az Úr megszabadít minket! Avagy megszabadították-e a népek istenei, ki-ki az ő földét Asszíria királyának kezéből?
19 Hol vannak Hamáth és Arphádnak istenei? hol Sefarvaimnak istenei? talán bizony megmentették Samariát kezemből?
20 Kicsoda e földek minden istenei között, aki megszabadította volna földét kezemből, hogy az Úr megszabadítsa Jeruzsálemet az én kezemből?
21 Ők pedig hallgatának, és egy szót sem feleltek, mert a király parancsolá így, mondván: Ne feleljetek neki!
22 Akkor elmenének Eljákim a Hilkiás fia az udvarnagy, és Sebna az íródeák, és Jóák Asáf fia az emlékíró, Ezékiáshoz meghasogatott ruhákban, és hírül adák neki a Rabsaké beszédeit.
“Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Tehát jól értsük meg: a világ fölött győzedelmeskedik a hit! A hitnek tehát igenis köze van a világhoz, és annak mindenféle problémájához. Nem olyan valami tehát a hit, ami a földi élettől és annak szükségeitől különválva, ettől nagy messzeségben lévő szellemi szférában él. Tehát nemcsak vasárnapi vagy templomi hit, amelyiknek semmi köze nincsen ahhoz, ami az embert napról napra, óráról órára foglalkoztatja. Persze, ilyen, földi élettől elszakadt hit is van, és az a baj, hogy a legtöbb ember különválasztja egymástól a hitéletét és az evilágban való életét. Azt tartja, hogy a hit csak a túlvilági ügyek elintézésénél szükséges, de amint földi kérdésekről, a mindennapi élet gondjairól-bajairól van szó: ide már nem hit kell, hanem meggondolás, értelem, ügyesség, ravaszság vagy pénz!
És Jézus azonnal megengedé nekik. A tisztátalan lelkek pedig kijövén, bemenének a disznókba; és a nyáj a meredekről a tengerbe rohana. Valának pedig mintegy kétezren;
Némely pedig a jó földbe esék; és ad vala nevekedő és bővölködő gyümölcsöt, és némely hoz vala harminc annyit, némely hatvan annyit, némely pedig száz
Az írástudók pedig, akik Jeruzsálemből jöttek vala le, azt mondák, hogy: Belzebúb van vele, és: Az ördögök fejedelme által űzi ki az ördögöket. Márk 3:1