És bizony, a bor is megcsal: felgerjed a férfiú és nincsen nyugalma;
És bizony, a bor is megcsal: felgerjed a férfiú és nincsen nyugalma; ő, aki tátja száját, mint a Seol, és olyan ő, mint a halál:
Mennyei Atyánk örök igaz megmásíthatatlan tiszta Igéi a mi Urunk Jézus Krisztusa által.
1 És elszakadt Moáb, Akháb halála után, az Izraeltől.
2 És mikor Akházia kibukott az ő felházának korlátján Samariában, és megbetegedék, követeket külde el, akiknek azt parancsolá: Menjetek el, kérdjetek tanácsot a Baálzebubtól, az Ekron istenétől, hogy meggyógyulok-e e betegségből?
3 Az Úrnak angyala pedig szóla Thesbites Illésnek: Kelj fel, menj el eleibe a samariabeli király követeinek, és szólj nekik: Nincs-e Isten Izraelben, hogy Baálzebubhoz, az Ekron istenéhez mentek tanácsot kérdeni?
4 Azért azt mondja az Úr: Az ágyból, amelyben fekszel, fel nem kelsz, hanem kétség nélkül meghalsz. És elméne Illés.
5 És mikor a követek visszajöttek ő hozzá, monda nekik: Miért jöttetek vissza?
6 És felelének neki: Egy férfiú jöve előnkbe, és monda nekünk: Menjetek el, térjetek vissza a királyhoz, aki titeket elküldött, és mondjátok meg neki: Ezt mondja az Úr: Nincs-e Izraelben Isten, hogy te Baálzebubhoz, Ekron istenéhez küldesz tanácsot kérdeni? Azért az ágyból, amelyben fekszel, fel nem kelsz, hanem kétség nélkül meghalsz.
7 És monda nekik: Milyen volt az a férfiú, aki előtökbe jött volt, és ezeket a beszédeket szólá nektek?
8 És felelének neki: Egy szőr-[ruhás] ember, derekán bőr övvel felövezve. Akkor monda: Thesbites Illés volt.
9 És hozzá külde egy ötven ember előtt járó főembert, az alatta való ötven emberrel. És mikor ez hozzá felment, ott ült fenn a hegy tetején, és monda neki: Isten embere, a király azt parancsolja: Jöjj le!
10 Felelvén Illés, monda az ötven ember előtt járó főembernek: Ha én Isten embere vagyok, szálljon tűz alá az égből, és emésszen meg téged és az alattad való ötven embert. És tűz szálla alá az égből, és megemészté őt és az [ő] ötven emberét.
11 És ismét külde ő hozzá [a király] más ötven ember előtt való főembert, mind az ötven férfival egybe, aki szóla és monda neki: Isten embere, a király azt parancsolja, hogy hamar jöjj alá!
12 És felele Illés, és monda nekik: Ha Isten embere vagyok, szálljon tűz az égből alá, és emésszen meg téged és a te ötven emberedet. És Istennek tüze szálla alá az égből, és megemészté őt és az ő ötven emberét.
13 És újra elküldött egy harmadik ötven ember előtt járó főembert is, az ő ötven emberével együtt, és felmenvén ez az ötven ember előtt járó főember, elméne és térdre borult Illés előtt, és könyörögvén neki, monda: Óh Isten embere, kérlek, legyen becsülete a te szemeid előtt az én lelkemnek, és ezeknek a te szolgáidnak, ez ötven ember lelkének!
14 Íme tűz szállott le az égből és megemészté az ötven ember előtt való előbbi két főembert, az ő ötven emberével egybe: Most azért legyen becsülete az én lelkemnek a te szemeid előtt!
15 Ekkor szóla az Úr angyala Illésnek: Menj alá vele, ne félj semmit tőle. És ő felkelvén aláméne vele a királyhoz.
16 És szóla neki: Ezt mondja az Úr: Amiért követeket küldöttél tanácsot kérdeni Baálzebubhoz, Ekron istenéhez, mintha nem volna Izraelben Isten, akinek a beszédéből tanácsot kérdhetnél: azért fel nem kelsz ez ágyból, amelyben fekszel, hanem kétség nélkül meghalsz.
17 És meghalt az Úrnak beszéde szerint, amelyet szólott Illés, és uralkodék Jórám ő helyette, Jórámnak, a Josafát fiának, a júdabeli királynak második esztendejében; mert [Akháziának] nem volt fia.
18 Akháziának egyéb dolgai pedig, amelyeket cselekedett, vajon nincsenek-e megírva az Izrael királyainak krónika-könyvében?
“Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Tehát jól értsük meg: a világ fölött győzedelmeskedik a hit! A hitnek tehát igenis köze van a világhoz, és annak mindenféle problémájához. Nem olyan valami tehát a hit, ami a földi élettől és annak szükségeitől különválva, ettől nagy messzeségben lévő szellemi szférában él. Tehát nemcsak vasárnapi vagy templomi hit, amelyiknek semmi köze nincsen ahhoz, ami az embert napról napra, óráról órára foglalkoztatja. Persze, ilyen, földi élettől elszakadt hit is van, és az a baj, hogy a legtöbb ember különválasztja egymástól a hitéletét és az evilágban való életét. Azt tartja, hogy a hit csak a túlvilági ügyek elintézésénél szükséges, de amint földi kérdésekről, a mindennapi élet gondjairól-bajairól van szó: ide már nem hit kell, hanem meggondolás, értelem, ügyesség, ravaszság vagy pénz!
És bizony, a bor is megcsal: felgerjed a férfiú és nincsen nyugalma; ő, aki tátja száját, mint a Seol, és olyan ő, mint a halál:
És lovai serényebbek a párducoknál, és gyorsabbak az estveli farkasoknál, és előtörtetnek az ő lovasai; és az ő lovasai messziről jőnek, repülnek, mint a zsákmányra
Törtető lovag, kardok villogása, dárda villanása, sebesült tömegek, holtak sokasága, nincs számok az elesetteknek; megbotlanak hulláikban. Náh 3:1 – 3:19 Ninive bűnei, a rá jövő