Mennyei Atyánk örök igaz megmásíthatatlan tiszta Igéi a mi Urunk Jézus Krisztusa által.
1 Tibérius császár uralkodásának tizenötödik esztendejében pedig, mikor Júdeában Poncius Pilátus volt a helytartó, és Galileának negyedes fejedelme Heródes, Iturea és Trakhónitis tartományának pedig negyedes fejedelme az ő testvére Filep, Abiléné negyedes fejedelme meg Lisániás,
2 Annás és Kajafás főpapsága alatt, lőn az Úrnak szava Jánoshoz, a Zakariás fiához, a pusztában,
3 És méne a Jordán mellett lévő minden tartományba prédikálván a megtérés keresztségét a bűnöknek bocsánatára;
4 Amint meg van írva Ésaiás próféta beszédeinek könyvében, ki [ezt] mondja: Kiáltónak szava a pusztában: Készítsétek meg az Úrnak útját, egyengessétek az ő ösvényeit.
5 Minden völgy betöltetik, minden hegy és halom megalacsonyíttatik; és az egyenetlenek egyenesekké, és a göröngyös utak simákká lesznek;
6 És meglátja minden test az Istennek szabadítását.
7 Monda azért a sokaságnak, amely kiméne hozzá, hogy általa megkereszteltessék: Viperák fajzati, kicsoda intett meg titeket, hogy a bekövetkező harag elől meneküljetek?
8 Teremjetek azért megtéréshez méltó gyümölcsöket, és ne mondogassátok magatokban: Ábrahám a mi atyánk! mert mondom nektek, hogy az Isten ezekből a kövekből is támaszthat fiakat Ábrahámnak.
9 Immár pedig a fejsze is rávettetett a fák gyökerére: minden fa azért, amely jó gyümölcsöt nem terem, kivágattatik és a tűzre vettetik.
10 És megkérdé őt a sokaság, mondván: Mit cselekedjünk tehát?
11 Ő pedig felelvén, monda nekik: Akinek két köntöse van, egyiket adja annak, akinek nincs; és akinek van eledele, hasonlókép cselekedjék.
12 És eljövének a vámszedők is, hogy megkeresztelkedjenek, és mondának neki: Mester, mit cselekedjünk?
13 Ő pedig monda nekik: Semmi többet ne követeljetek, mint ami előtökbe rendeltetett.
14 És megkérdék őt a vitézek is, mondván: Hát mi mit cselekedjünk? És monda nekik: Senkit se háborítsatok, se ne patvarkodjatok; és elégedjetek meg zsoldotokkal.
15 Mikor pedig a nép várt és szívükben mind azon gondolkoztak János felől, hogy vajon nem ő-e a Krisztus;
16 Felele János mindeneknek, mondván: Én ugyan keresztellek titeket vízzel; de eljő, aki nálamnál erősebb, akinek nem vagyok méltó, hogy sarujának kötőjét megoldjam: az majd keresztel titeket Szent Lélekkel és tűzzel:
17 Kinek szórólapátja kezében van, és megtisztítja szérűjét; és a gabonát az ő csűrébe takarja, a polyvát pedig megégeti olthatatlan tűzzel.
18 És még sok egyebekre is intvén [őket], hirdeté az evangéliumot a népnek.
19 Mikor pedig Heródes, a negyedes fejedelem, megfeddetett ő tőle Heródiásért, az ő testvérének, Filepnek feleségéért és mindama gonoszságokért, amiket Heródes cselekedett,
20 [Ez] még azzal tetézte mindezeket, hogy Jánost tömlöcbe vetteté.
21 Lőn pedig, hogy mikor az egész nép megkeresztelkedett, és Jézus is megkereszteltetett, és imádkozott, megnyilatkozék az ég,
22 És leszálla ő reá a Szent Lélek testi ábrázatban mint egy galamb, és szózat lőn mennyből, ezt mondván: Te vagy amaz én szerelmes Fiam, te benned gyönyörködöm!
23 Maga Jézus pedig mintegy harminc esztendős volt, mikor [tanítani] kezdett, ki, amint állítják vala, a József fia vala, [ez pedig] a Hélié,
24 [Ez] Mattáté, [ez] Lévié, [ez] Melkié, [ez] Jannáé, [ez] Józsefé,
25 [Ez] Matthatiásé [, ez] Ámosé, [ez] Naumé, [ez] Eslié, [ez] Naggaié,
26 [Ez] Maáté, [ez] Matthatiásé, [ez] Sémeié, [ez] Józsefé, [ez] Júdáé,
27 [Ez] Joannáé, [ez] Rhésáé, [ez] Zorobábelé, [ez] Saláthielé, [ez] Nérié,
28 Ez Melkié, [ez] Addié [, ez] Hosámé [, ez] Elmodámé [, ez] Éré,
29 [Ez] Jóséé, [ez] Eliézeré, [ez] Jórimé, [ez] Mattáté, [ez] Lévié,
30 [Ez] Simeoné, [ez] Júdáé, [ez] Józsefé, [ez] Jónáné, [ez] Eliákimé,
31 [Ez] Méleáé, [ez] Maináné, [ez] Mattátáé, [ez] Nátáné, [ez] Dávidé,
32 [Ez] Jesséé, [ez] Obedé, [ez] Boázé, [ez] Sálmoné, [ez] Naássoné,
33 [Ez] Aminádábé, [ez] Arámé, [ez] Esroné, [ez] Fáresé, [ez] Júdáé.
34 [Ez] Jákóbé, [ez] Izsáké, [ez] Ábrahámé, [ez] Táréé, [ez] Nákhoré,
35 [Ez] Sárukhé, [ez] Ragávé, [ez] Fáleké, [ez] Eberé, [ez] Saláé,
36 [Ez] Kajnáné, [ez] Arfaksádé, [ez] Semé, [ez] Noéé, [ez] Lámekhé,
37 [Ez] Mathuséláé, [ez] Énókhé, [ez] Járedé, [ez] Mahalaléelé, [ez] Kajnáné,
38 [Ez] Énósé, [ez] Sethé, [ez] Ádámé, [ez pedig] az Istené.
“Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Tehát jól értsük meg: a világ fölött győzedelmeskedik a hit! A hitnek tehát igenis köze van a világhoz, és annak mindenféle problémájához. Nem olyan valami tehát a hit, ami a földi élettől és annak szükségeitől különválva, ettől nagy messzeségben lévő szellemi szférában él. Tehát nemcsak vasárnapi vagy templomi hit, amelyiknek semmi köze nincsen ahhoz, ami az embert napról napra, óráról órára foglalkoztatja. Persze, ilyen, földi élettől elszakadt hit is van, és az a baj, hogy a legtöbb ember különválasztja egymástól a hitéletét és az evilágban való életét. Azt tartja, hogy a hit csak a túlvilági ügyek elintézésénél szükséges, de amint földi kérdésekről, a mindennapi élet gondjairól-bajairól van szó: ide már nem hit kell, hanem meggondolás, értelem, ügyesség, ravaszság vagy pénz!
Mikor pedig Bethániában a poklos Simon házánál vala, amint asztalhoz üle, egy asszony méne oda, akinél alabástrom edény vala valódi és igen drága nárdus olajjal;
Jézus pedig felelvén, monda neki: Látod ezeket a nagy épületeket? Nem marad kő kövön, amely le nem romboltatik. Márk 13:1 – 13:37 Jézus beszéde Jeruzsálem
A halottakról pedig, hogy feltámadnak, nem olvastátok-e a Mózes könyvében, a csipkebokornál, hogy mi módon szólott neki az Isten, mondván: Én vagyok Ábrahám Istene, és