Mennyei Atyánk örök igaz megmásíthatatlan tiszta Igéi a mi Urunk Jézus Krisztusa által.
1 Mikor Izrael népe kijöve Egyiptomból, Jákóbnak házanépe az idegen nép közül:
2 Júda lőn az ő szentséges [népe] és Izrael az ő királysága.
3 A tenger látá őt és elfutamodék; a Jordán hátrafordula.
4 A hegyek szöknek vala, mint a kosok, s a halmok, mint a juhoknak bárányai.
5 Mi a bajod, te tenger, hogy megfutamodál, és te Jordán, hogy hátrafordulál?
6 Hegyek, hogy szöktök vala, mint a kosok? Ti halmok, mint a juhoknak bárányai?
7 Indulj meg te föld az Úr orcája előtt, a Jákób Istene előtt,
8 Aki átváltoztatja a kősziklát álló tóvá, és a szirtet vizek forrásává.
“Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Tehát jól értsük meg: a világ fölött győzedelmeskedik a hit! A hitnek tehát igenis köze van a világhoz, és annak mindenféle problémájához. Nem olyan valami tehát a hit, ami a földi élettől és annak szükségeitől különválva, ettől nagy messzeségben lévő szellemi szférában él. Tehát nemcsak vasárnapi vagy templomi hit, amelyiknek semmi köze nincsen ahhoz, ami az embert napról napra, óráról órára foglalkoztatja. Persze, ilyen, földi élettől elszakadt hit is van, és az a baj, hogy a legtöbb ember különválasztja egymástól a hitéletét és az evilágban való életét. Azt tartja, hogy a hit csak a túlvilági ügyek elintézésénél szükséges, de amint földi kérdésekről, a mindennapi élet gondjairól-bajairól van szó: ide már nem hit kell, hanem meggondolás, értelem, ügyesség, ravaszság vagy pénz!
Dávid és Góliát: hit az élő Istenben a félelem ellen. Az 1 Sámuel 17. fejezet Dávid és Góliát történetét mutatja be, de a hangsúly nem
Dávid felkenése és Isten tekintete a szívre. Az 1 Sámuel 16. fejezetben az Úr elvetett királyként kezeli Sault, és Sámuelt Betlehembe küldi, hogy Isai fiai
Saul engedetlensége Amálek ellen: „engedelmesség jobb az áldozatnál” és Isten elvetése. Az 1Sámuel 15-ben Saul parancsot kap az ÚRtól, hogy Amálek ellen teljes ítéletet hajtson