Izráel bálványozása és megtérése: amikor Isten keményen szól, mégis megkönyörül.

A Bírák 10 először két bíró rövid szolgálatát mutatja be (Tóla és Jair), majd Izráel újabb mély bukását: ismét sokféle idegen istent szolgálnak, és elhagyják az Urat. Emiatt az ÚR haragra gerjed, és Izráelt ellenségek nyomorgatják, különösen a filiszteusok és az ammoniták, akik hosszú ideig szorongatják őket. A nép végül kiált az ÚRhoz, bűnvallást tesz, de az ÚR keményen felel: emlékezteti őket a korábbi szabadításokra, és leleplezi a visszatérő mintát, hogy bajban Istenhez futnak, békében pedig elhajlanak. A fordulópont az, hogy Izráel nem csak beszél, hanem cselekszik: elhányják az idegen isteneket, és szolgálnak az ÚRnak. A fejezet zárása Isten szívét is megmutatja: „megszánja” Izráel nyomorúságát, és előkészíti a következő szabadítást.

Bír 10:1 – 10:18

Thóla és Jáir bíráskodása

  1 Támada pedig Abimélek után az Izrael megszabadítására Thóla, Puának, a Dodó fiának fia, Issakhár nemzetségéből való, aki Sámirban lakott, az Efraim hegységben.
  2 És bíráskodék Izraelben huszonhárom esztendeig, és meghala, és eltemetteték Sámirban.
  3 Ő utána következett Jáir, a gileádbeli, és ítélé Izraelt huszonkét esztendeig.
  4 Ennek harminc fia volt, kik harminc szamárcsikón nyargaltak, és volt nekik harminc városuk, melyeket mind e mai napig Jáir faluinak neveznek, melyek Gileád földén vannak.
  5 És meghalt Jáir, és eltemetteték Kámonban.
  6 De az Izrael fiai újra gonoszul cselekedtek az Úrnak szemei előtt, mert szolgáltak a Baáloknak és Astarótnak, és Szíria isteneinek, és Sidon isteneinek, és Moáb isteneinek, és az Ammon fiai isteneinek, és a filiszteusok isteneinek, és elhagyták az Urat, és nem szolgáltak neki.
  7 Felgerjedett azért az Úrnak haragja Izrael ellen, és adá őket a filiszteusoknak és az Ammon fiainak kezükbe.
  8 És [ezek] szorongatták és nyomorgatták az Izrael fiait attól az évtől [fogva] tizennyolc esztendőn keresztül, Izraelnek minden fiait akik a Jordánon túl valának az emoreusoknak földén, mely Gileádban van.
  9 És átkeltek az Ammon fiai a Jordánon, hogy hadakozzanak Júda és Benjámin ellen és az Efraim háza ellen, és felette igen szorongattaték az Izrael.
  10 Akkor az Úrhoz kiáltottak az Izrael fiai, mondván: Vétkeztünk te ellened, mert elhagytuk a mi Istenünket, és szolgáltunk a Baáloknak.
  11 Az Úr pedig monda az Izrael fiainak: Nemde én szabadítottalak-e meg benneteket az egyiptombeliektől, az emoreusoktól, az Ammon fiaitól, a filiszteusoktól,
  12 És a sidonbeliektől, az amálekitáktól és a maonitáktól, mikor titeket szorongattak, és ti én hozzám kiáltottatok, megszabadítottalak titeket az ő kezükből?
  13 És ti [mégis] elhagytatok engem, és idegen isteneknek szolgáltatok; annak okáért többé nem szabadítlak meg titeket ezután.
  14 Menjetek és kiáltsatok azokhoz az istenekhez, akiket választottatok, szabadítsanak meg azok benneteket a ti nyomorúságtoknak idején.
  15 Felelének pedig az Izrael fiai az Úrnak: Vétkeztünk, cselekedjél úgy velünk, amint jónak látszik a te szemeid előtt, csak most az egyszer szabadíts [még] meg, kérünk!
  16 És elvetették maguktól az idegen isteneket, és szolgáltak az Úrnak. És megesett az ő szíve az Izrael nyomorúságán.
  17 És összegyülekeztek az Ammon fiai, és táborba szállottak Gileádban, és összegyűltek az Izrael fiai [is], és Mispában táboroztak.
  18 És Gileád népe és fejedelmei egyik a másikától kérdezgették: Ki az a férfiú, aki megkezdi a harcot az Ammon fiai ellen? Legyen az feje Gileád összes lakóinak!