Mennyei Atyánk örök igaz megmásíthatatlan tiszta Igéi a mi Urunk Jézus Krisztusa által.
1 És te, embernek fia, prófétálj Góg ellen, és mondjad: Így szól az Úr Isten: Íme, én ellened [megyek] Góg, Rós, Mések és Tubál fejedelme!
2 És elcsalogatlak és vezetgetlek, és felhozlak messze északról, és beviszlek Izrael hegyeire.
3 És kiütöm kézívedet bal kezedből, és nyilaidat jobb kezedből kiejtem.
4 Izrael hegyein esel el te és minden sereged és a népek, melyek veled lesznek; a ragadozó madaraknak, minden szárnyas állatnak és a mezei vadaknak adtalak eledelül.
5 A mező színén esel el, mert én szóltam, ezt mondja az Úr Isten.
6 És bocsátok tüzet Mágógra és azokra, akik a szigeteken bátorságosan laknak, hogy megtudják, hogy én vagyok az Úr.
7 És az én szent nevemet megismertetem az én népem, Izrael között, s többé nem hagyom megfertőztetni szent nevemet; és megtudják a pogányok, hogy én, az Úr, szent vagyok Izraelben!
8 Íme, eljött és meglett, ezt mondja az Úr Isten; ez az a nap, amelyről szólottam.
9 És kimennek Izrael városainak lakói, és feltüzelik és felégetik a fegyvereket s a kis és nagy pajzsokat, a kézívet és a nyilakat és a kézbeli pálcákat és dárdákat, és tüzelnek velük hét esztendeig.
10 És fát nem hordanak a mezőről, sem az erdőkről nem vágnak, hanem a fegyverekből tüzelnek, és zsákmányt vetnek zsákmányolóikban, s prédálóikat elprédálják, ezt mondja az Úr Isten.
11 És lészen azon a napon, hogy adok Gógnak helyet, hol temetője legyen Izraelben, a vándorok völgyét keletre a tengertől, ez fogja bezárni e vándor népséget; és ott temetik el Gógot és minden gyülevészét, és nevezik Góg gyülevésze völgyének.
12 És eltemeti őket Izrael háza, hogy a földet megtisztítsa, hét álló hónapig.
13 És temetni fog az ország egész népe, s lészen ez nekik dicsőségükre a napon, melyen megdicsőítem magamat, ezt mondja az Úr Isten.
14 És választanak embereket, kik a földet szüntelen bejárják, temetgetvén ama vándor népséget, azokat, kik még a föld színén maradtak, hogy azt megtisztítsák. Hét hónap múlva indulnak keresni.
15 És bejárják e járók a földet, és ha ki embertetemet lát, jelt állít melléje, míg a temetgetők eltemetik azt a Góg gyülevésze völgyében.
16 És egy városnak is Hamóna lesz a neve, és megtisztítják a földet.
17 És te, embernek fia, így szól az Isten, mondjad a madaraknak, minden szárnyas állatnak és minden mezei vadnak: Gyűljetek egybe és jöjjetek el, seregeljetek egybe mindenfelől az én áldozatomra, mert én nagy áldozatot szerzek nektek Izrael hegyein, és egyetek húst és igyatok vért!
18 Vitézek húsát egyétek, s a föld fejedelmeinek vérét igyátok, kosok, bárányok és bakok, bikák, Básánban hízottak mindnyájan;
19 S egyetek kövérséget jóllakásig, és igyatok vért megrészegedésig az én áldozatomból, amelyet szerzek nektek;
20 És lakjatok jól az én asztalomnál lovakból és paripákból, vitézekből és minden hadakozó férfiakból, ezt mondja az Úr Isten.
21 És megmutatom az én dicsőségemet a pogányok között, és meglátják mindazok a pogányok az én ítéletemet, melyet cselekedtem, és az én kezemet, melyet rájuk vetettem.
22 És megtudja Izrael háza, hogy én vagyok az Úr, az ő Istenük, attól a naptól fogva és azután.
23 És megtudják a pogányok, hogy az ő vétke miatt vitetett fogságra Izrael háza, mivelhogy elpártolt tőlem, s én elrejtettem orcámat tőle; azért adtam őt ellenségei kezébe, és hullottak el fegyver miatt mindnyájan.
24 Az ő tisztátalanságuk s bűneik szerint cselekedtem velük, és elrejtettem orcámat tőlük.
25 Azért így szól az Úr Isten: Most már haza hozom Jákób foglyait, és megkegyelmezek Izrael egész házának, s féltő szerelemre gyulladok szent nevemért.
26 És elfelejtik gyalázatukat és minden vétküket, mellyel vétkeztek ellenem, mikor laknak földjükön bátorságosan, és [őket] senki sem rettegteti.
27 Mikor visszahozom őket a népek közül, és egybegyűjtöm őket ellenségeik földjeiről, akkor megszentelem magamat bennük sok nép szeme láttára.
28 És megtudják, hogy én vagyok az Úr, az ő Istenük, ki fogságra vittem őket a pogányok közé, majd egybegyűjtém őket földjükre, és senkit közülük többé ott nem hagyok.
29 És többé el nem rejtem orcámat tőlük, mivelhogy kiöntöttem lelkemet Izrael házára, ezt mondja az Úr Isten.
“Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Tehát jól értsük meg: a világ fölött győzedelmeskedik a hit! A hitnek tehát igenis köze van a világhoz, és annak mindenféle problémájához. Nem olyan valami tehát a hit, ami a földi élettől és annak szükségeitől különválva, ettől nagy messzeségben lévő szellemi szférában él. Tehát nemcsak vasárnapi vagy templomi hit, amelyiknek semmi köze nincsen ahhoz, ami az embert napról napra, óráról órára foglalkoztatja. Persze, ilyen, földi élettől elszakadt hit is van, és az a baj, hogy a legtöbb ember különválasztja egymástól a hitéletét és az evilágban való életét. Azt tartja, hogy a hit csak a túlvilági ügyek elintézésénél szükséges, de amint földi kérdésekről, a mindennapi élet gondjairól-bajairól van szó: ide már nem hit kell, hanem meggondolás, értelem, ügyesség, ravaszság vagy pénz!
És lőn azok közül a napok közül egyen, mikor ő a népet tanítá a templomban, és az evangéliumot hirdeté, előállának a főpapok és az írástudók
Mikor pedig immár közelgete az Olajfák hegyének lejtőjéhez, a tanítványok egész sokasága örvendezve kezdé dicsérni az Istent fennszóval mindazokért a csodákért, amelyeket láttak; Luk 19:1
Jézus ezeket hallván, monda neki: Még egy fogyatkozás van benned: Add el mindenedet, amid van, és oszd el a szegényeknek, és kincsed lesz mennyországban; és