Luk 18:1 – 18:43

Hamis bíróról és özvegy asszonyról

  1 Monda pedig nekik példázatot is arról, hogy mindig imádkozni kell, és meg nem restülni;
  2 Mondván: Volt egy bíró egy városban, aki Istent nem félt és embert nem becsült.
  3 Volt pedig abban a városban egy özvegyasszony, és elméne ahhoz, mondván: Állj bosszút értem az én ellenségemen.
  4 Az pedig nem akará egy ideig; de azután monda ő magában: Jól lehet Istent nem félek és embert nem becsülök;
  5 Mindazáltal mivelhogy nekem terhemre van ez az özvegyasszony, megszabadítom őt, hogy szüntelen reám járván, ne gyötörjön engem.
  6 Monda pedig az Úr: Halljátok, mit mond e hamis bíró!
  7 Hát az Isten nem áll-e bosszút az ő választottaiért, kik ő hozzá kiáltanak éjjel és nappal, ha hosszútűrő is irántuk?
  8 Mondom nektek, hogy bosszút áll értük hamar. Mindazáltal az embernek Fia mikor eljő, avagy talál-e hitet e földön?
  9 Némelyeknek pedig, kik elbizakodtak magukban, hogy ők igazak, és a többieket semmibe sem vették, ezt a példázatot is mondá:
  10 Két ember méne fel a templomba imádkozni; az egyik farizeus, és a másik vámszedő.
  11 A farizeus megállván, ily módon imádkozék magában: Isten! hálákat adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint egyéb emberek, ragadozók, hamisak, paráznák, vagy mint ím e vámszedő is.
  12 Böjtölök kétszer egy héten; dézsmát adok mindenből, amit szerzek.
  13 A vámszedő pedig távol állván, még szemeit sem akarja vala az égre emelni, hanem veri vala mellét, mondván: Isten, légy irgalmas nekem bűnösnek!
  14 Mondom nektek, ez megigazulva méne alá az ő házához, inkább hogynem amaz: mert valaki felmagasztalja magát, megaláztatik; és aki megalázza magát, felmagasztaltatik.
  15 Vivének pedig hozzá kis gyermekeket is, hogy illesse azokat; mikor pedig a tanítványok ezt látták, megdorgálák azokat.
  16 De Jézus magához híván őket, monda: Engedjétek, hogy a kis gyermekek én hozzám jöjjenek, és ne tiltsátok el őket; mert ilyeneké az Istennek országa.
  17 Bizony mondom nektek: Aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint gyermek, semmiképpen nem megy be abba.
  18 És megkérdé őt egy főember, mondván: Jó Mester, mit cselekedjem, hogy az örökéletet elnyerhessem?
  19 Monda pedig neki Jézus: Miért mondasz engem jónak? Nincs senki jó, csak egy, az Isten.
  20 A parancsolatokat tudod: Ne paráználkodjál; ne ölj; ne lopj; hamis tanúbizonyságot ne tégy; tiszteld atyádat és anyádat.
  21 Az pedig monda: Mindezeket ifjúságomtól fogva megtartottam.
  22 Jézus ezeket hallván, monda neki: Még egy fogyatkozás van benned: Add el mindenedet, amid van, és oszd el a szegényeknek, és kincsed lesz mennyországban; és jer, kövess engem.
  23 Az pedig ezeket hallván, igen megszomorodék; mert igen gazdag vala.
  24 És mikor látta Jézus, hogy az igen megszomorodék, monda: Mily nehezen mennek be az Isten országába, akiknek gazdagságuk van!
  25 Mert könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, hogynem a gazdagnak az Isten országába bejutni.
  26 Akik pedig ezt hallották, mondának: Ki üdvözülhet tehát?
  27 Ő pedig monda: Ami embereknél lehetetlen, lehetséges az Istennél.
  28 És monda Péter: Íme mi mindent elhagytunk, és követtünk téged!
  29 Ő pedig monda nekik: Bizony mondom nektek, hogy senki sincs, aki elhagyta házát, vagy szüleit, vagy testvéreit, vagy feleségét, vagy gyermekeit az Isten országáért,
  30 Aki sokszorta többet ne kapna ebben az időben, a jövendő világon pedig örök életet.
  31 És maga mellé vévén a tizenkettőt, monda nekik: Íme felmegyünk Jeruzsálembe, és beteljesedik minden az embernek Fián, amit a próféták megírtak.
  32 Mert a pogányok kezébe adatik, és megcsúfoltatik, és meggyaláztatik, és megköpdöstetik;
  33 És megostorozván, megölik őt; és harmadnapon feltámad.
  34 Ők pedig ezekből semmit nem értének; és a beszéd ő előlük el vala rejtve, és nem fogták fel a mondottakat.
  35 Lőn pedig, mikor Jerikóhoz közeledett, egy vak ül vala az út mellett koldulván.
  36 És mikor hallotta a mellette elmenő sokaságot, tudakozódék, mi dolog az?
  37 Megmondák pedig neki, hogy a názáretbeli Jézus megy el arra.
  38 És kiálta, mondván: Jézus, Dávidnak Fia, könyörülj rajtam!
  39 Akik pedig elől mentek, dorgálák őt, hogy hallgasson; de ő annál inkább kiálta: Dávidnak Fia, könyörülj rajtam!
  40 És Jézus megállván, parancsolá, hogy vigyék azt hozzá; és mikor közel ért, megkérdé őt,
  41 Mondván: Mit akarsz, hogy cselekedjem veled? Az pedig monda: Uram, hogy az én szemem világa megjöjjön.
  42 És Jézus monda neki: Láss, a te hited téged megtartott.
  43 És azonnal megjöve annak szeme világa, és követé őt, dicsőítvén az Istent az egész sokaság pedig [ezt] látván, dicsőséget ada az Istennek.