Egy hatalmas mezőn átszellemülten Bibliát olvasó ember
Biblia

Biblia

Mennyei Atyánk örök igaz megmásíthatatlan tiszta Igéi a mi Urunk Jézus Krisztusa által.

Jézus pedig hozzájuk fordulván, monda: Jeruzsálem leányai, ne sírjatok én rajtam, hanem ti magatokon sírjatok, és a ti magzataitokon.

Luk 23:1 – 23:57

Krisztus szenvedése és megcsúfoltatása Pilátus és Heródes előtt

  1 És fölkelvén az ő egész sokaságuk, vivék őt Pilátushoz.
  2 És kezdék őt vádolni, mondván: Úgy találtuk, hogy ez a népet félrevezeti, és tiltja a császár adójának fizetését, mivelhogy ő magát ama király Krisztusnak mondja.
  3 Pilátus pedig megkérdé őt, mondván: Te vagy-e a zsidók királya? És ő felelvén neki, monda: Te mondod!
  4 Monda pedig Pilátus a főpapoknak és a sokaságnak: Semmi bűnt nem találok ez emberben.
  5 De azok erősködének, mondván: A népet felzendíti, tanítván az egész Júdeában, elkezdve Galileától mind idáig.
  6 Pilátus pedig Galileát hallván, megkérdé, vajon galileai ember-e ő?
  7 És mikor megtudta, hogy ő a Héródes hatósága alá tartozik, Héródeshez küldé őt, mivelhogy az is Jeruzsálemben vala azokban a napokban.
  8 Héródes pedig Jézust látván igen megörüle: mert sok időtől fogva kívánta őt látni, mivelhogy sokat hallott őfelőle, és reménylé, hogy majd valami csodát lát, melyet ő tesz.
  9 Kérdezé pedig őt sok beszéddel; de ő semmit nem felele neki.
  10 [Ott] állanak vala pedig a főpapok és az írástudók, teljes igyekezettel vádolván őt.
  11 Héródes pedig az ő katonáival egybe semminek állítván és kicsúfolván őt, minekutána felöltöztette fényes ruhába, visszaküldé Pilátushoz.
  12 És az napon lőnek barátok egymással Pilátus és Héródes; mert az előtt ellenségeskedésben valának egymással.
  13 Pilátus pedig a főpapokat, főembereket és a népet egybegyűjtvén,
  14 Monda nekik: Ide hoztátok nekem ez embert, mint aki a népet félrevezeti: és íme én ti előttetek kivallatván, semmi olyan bűnt nem találtam ez emberben, amivel őt vádoljátok:
  15 De még Héródes sem; mert titeket ő hozzá igazítálak; és íme semmi halálra való dolgot nem cselekedett ő.
  16 Megfenyítvén azért őt, elbocsátom.
  17 Kell vala pedig elbocsátania nekik ünnepenként egy [foglyot].
  18 De felkiálta az egész sokaság, mondván: Vidd el ezt, és bocsásd el nekünk Barabbást!
  19 Ki a városban lett valami lázadásért és gyilkosságért vettetett a tömlöcbe.
  20 Pilátus azért ismét felszólala, el akarván bocsátani Jézust;
  21 De azok ellene kiáltának, mondván: Feszítsd meg! Feszítsd meg őt!
  22 Ő pedig harmadszor [is] monda nekik: Mert mi gonoszt tett ez? Semmi halálra való bűnt nem találtam ő benne; megfenyítvén azért őt, elbocsátom!
  23 Azok pedig nagy fennszóval sürgeték, kérvén, hogy megfeszíttessék; és az ő szavuk és a főpapoké erőt vesz vala.
  24 És Pilátus megítélé, hogy meglegyen, amit kérnek vala.
  25 És elbocsátá nekik azt, aki lázadásért és gyilkosságért vettetett a tömlöcbe, akit kértek vala; Jézust pedig kiszolgáltatá az ő akaratuknak.
  26 Mikor azért elvivék őt, egy Cirénebeli Simont megragadván, ki a mezőről jöve, arra tevék a keresztfát, hogy vigye Jézus után.
  27 Követé pedig őt a népnek és az asszonyoknak nagy sokasága, akik gyászolák és siraták őt.
  28 Jézus pedig hozzájuk fordulván, monda: Jeruzsálem leányai, ne sírjatok én rajtam, hanem ti magatokon sírjatok, és a ti magzataitokon.
  29 Mert íme jőnek napok, melyeken ezt mondják: Boldogok a meddők, és amely méhek nem szültek, és az emlők, melyek nem szoptattak!
  30 Akkor kezdik mondani a hegyeknek: Essetek mi reánk; és a halmoknak: Borítsatok el minket!
  31 Mert ha a zöldellő fán ezt művelik, mi esik a száraz [fán]?
  32 Vivének pedig két másikat is, [két] gonosztevőt ő vele, hogy megölessenek.
  33 Mikor pedig elmenének a helyre, mely Koponya [helyének] mondatik, ott megfeszíték őt és a gonosztevőket, egyiket jobb kéz felől, a másikat bal kéz felől.
  34 Jézus pedig monda: Atyám! bocsásd meg nekik; mert nem tudják mit cselekesznek. Elosztván pedig az ő ruháit, vetének reájuk sorsot.
  35 És a nép megálla nézni. Csúfolák pedig őt a főemberek is azokkal egybe, mondván: Egyebeket megtartott, tartsa meg magát, ha ő a Krisztus, az Istennek ama választottja.
  36 Csúfolák pedig őt a vitézek is, odajárulván és ecettel kínálván őt.
  37 És ezt mondván neki: Ha te vagy a zsidóknak ama Királya, szabadítsd meg magadat!
  38 Vala pedig egy felirat is fölébe írva görög, római és zsidó betűkkel: Ez a zsidóknak ama Királya.
  39 A felfüggesztett gonosztevők közül pedig az egyik szidalmazá őt, mondván: Ha te vagy a Krisztus, szabadítsd meg magadat, minket is!
  40 Felelvén pedig a másik, megdorgálá őt, mondván: Az Istent sem féled-e te? Hiszen te ugyanazon ítélet alatt vagy!
  41 És mi ugyan méltán; mert a mi cselekedetünknek méltó büntetését vesszük: ez pedig semmi méltatlan dolgot nem cselekedett.
  42 És monda Jézusnak: Uram, emlékezzél meg én rólam, mikor eljősz a te országodban!
  43 És monda neki Jézus: Bizony mondom neked: Ma velem leszel a paradicsomban.
  44 Vala pedig mintegy hat óra, és sötétség lőn az egész tartományban mind kilenc órakorig.
  45 És meghomályosodék a nap, és a templom kárpitja középen ketté hasada.
  46 És kiáltván Jézus nagy szóval, monda: Atyám, a te kezeidbe [teszem le] az én lelkemet. És ezeket mondván, meghala.
  47 Látván pedig a százados, ami történt, dicsőíté az Istent, mondván: Bizony ez ember igaz vala.
  48 És az egész sokaság, mely e dolognak látására ment oda, látván azokat, amik történtek, mellét verve megtére.
  49 Az ő ismerősei pedig mind, és az asszonyok, akik Galileából követék őt, távol állának, nézvén ezeket.
  50 És íme egy ember, kinek József vala neve, tanácsbeli, jó és igaz férfiú,
  51 Ki nem vala részes azoknak tanácsában és cselekedetében, Arimathiából, a zsidók városából való, ki maga is várja vala az Istennek országát;
  52 Ez oda menvén Pilátushoz, elkéré a Jézus testét.
  53 És levévén azt, begöngyölé azt gyolcsba, és helyezteté azt egy sziklába vágott sírboltba, melyben még senki sem feküdt.
  54 És az a nap péntek vala, és szombat virrada rá.
  55 Az [őt] követő asszonyok is pedig, kik vele Galileából jöttek, megnézék a sírt, és hogy miképpen helyeztetett el az ő teste.
  56 Visszatérvén pedig, készítének fűszerszámokat és keneteket.
  57 És szombaton nyugovának a parancsolat szerint.

Hasonló bejegyzés ami érdekelhet
Megosztás itt: facebook
Facebook
Megosztás itt: twitter
Twitter
Megosztás itt: pinterest
Pinterest
Megosztás itt: email
Email

Ímé, Isten kijelenti

“Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Tehát jól értsük meg: a világ fölött győzedelmeskedik a hit! A hitnek tehát igenis köze van a világhoz, és annak mindenféle problémájához. Nem olyan valami tehát a hit, ami a földi élettől és annak szükségeitől különválva, ettől nagy messzeségben lévő szellemi szférában él. Tehát nemcsak vasárnapi vagy templomi hit, amelyiknek semmi köze nincsen ahhoz, ami az embert napról napra, óráról órára foglalkoztatja. Persze, ilyen, földi élettől elszakadt hit is van, és az a baj, hogy a legtöbb ember különválasztja egymástól a hitéletét és az evilágban való életét. Azt tartja, hogy a hit csak a túlvilági ügyek elintézésénél szükséges, de amint földi kérdésekről, a mindennapi élet gondjairól-bajairól van szó: ide már nem hit kell, hanem meggondolás, értelem, ügyesség, ravaszság vagy pénz!

Angol testvéroldalunkért

Elérhetőségeink

Címünk