Ján 6:1 – 6:71

Jézus ötezer férfit megvendégel

  1 Ezek után elméne Jézus a galileai tengeren, a Tiberiáson túl.
  2 És nagy sokaság követé őt, mivelhogy látják vala az ő csodatételeit, amelyeket cselekszik vala a betegeken.
  3 Felméne pedig Jézus a hegyre, és leüle ott a tanítványaival.
  4 Közel vala pedig húsvét, a zsidók ünnepe.
  5 Mikor azért felemelé Jézus a szemeit, és látá, hogy nagy sokaság jő hozzá, monda Filepnek: Honnan vegyünk kenyeret, hogy ehessenek ezek?
  6 Ezt pedig azért mondá, hogy próbára tegye őt; mert ő maga tudta, mit akar vala cselekedni.
  7 Felele neki Filep: Kétszáz dénár árú kenyér nem elég ezeknek, hogy mindenikük kapjon valami keveset.
  8 Monda neki egy az ő tanítványai közül, András, a Simon Péter testvére:
  9 Van itt egy gyermek, akinek van öt árpa kenyere és két hala; de mi az ennyinek?
  10 Jézus pedig monda: Ültessétek le az embereket. Nagy fű vala pedig azon a helyen. Leülének azért a férfiak, számszerint mintegy ötezren.
  11 Jézus pedig vevé a kenyereket, és hálát adván, adta a tanítványoknak, a tanítványok pedig a leülteknek; hasonlóképpen a halakból is, amennyit akarnak vala.
  12 Amint pedig betelének, monda az ő tanítványainak: Szedjétek össze a megmaradt darabokat, hogy semmi el ne vesszen.
  13 Összeszedék azért, és megtöltének tizenkét kosarat az öt árpa kenyérből való darabokkal, amelyek megmaradtak vala az evők után.
  14 Az emberek azért látva a jelt, amelyet Jézus tőn, mondának: Bizonnyal ez ama próféta, aki eljövendő vala a világra.
  15 Jézus azért, amint észrevevé, hogy jőni akarnak és őt elragadni, hogy királlyá tegyék, ismét elvonula egymaga a hegyre.
  16 Mikor pedig esteledék, lemenének az ő tanítványai a tengerhez,
  17 És beszállva a hajóba, mennek vala a tengeren túl Kapernaumba. És már sötétség volt, és még nem ment vala hozzájuk Jézus.
  18 És a tenger a nagy szél fúvása miatt háborog vala.
  19 Mikor azért huszonöt, vagy harminc futamatnyira beevezének, megláták Jézust, amint jár vala a tengeren és a hajóhoz közeledik vala: és megrémülének.
  20 Ő pedig monda nekik: Én vagyok, ne féljetek!
  21 Be akarák azért őt venni a hajóba: és a hajó azonnal ama földnél vala, amelyre menének.
  22 Másnap a sokaság, amely a tengeren túl állott vala, látva, hogy nem vala ott más hajó, csak az az egy, amelybe a Jézus tanítványai szállottak, és hogy Jézus nem ment be az ő tanítványaival a hajóba, hanem csak az ő tanítványai mentek el,
  23 De jöttek [más] hajók Tiberiásból közel ahhoz a helyhez, ahol a kenyeret ették, miután hálákat adott az Úr:
  24 Mikor azért látta a sokaság, hogy sem Jézus, sem a tanítványai nincsenek ott, beszállának ők is a hajókba, és elmenének Kapernaumba, keresvén Jézust.
  25 És megtalálván őt a tengeren túl, mondának neki: Mester, mikor jöttél ide?
  26 Felele nekik Jézus és monda: Bizony, bizony mondom nektek: nem azért kerestek engem, hogy jeleket láttatok, hanem azért, mert ettetek ama kenyerekből, és jóllaktatok.
  27 Munkálkodjatok ne az eledelért, amely elvész, hanem az eledelért, amely megmarad az örök életre, amelyet az embernek Fia ad majd nektek; mert őt az Atya pecsételte el, az Isten.
  28 Mondának azért neki: Mit csináljunk, hogy az Isten dolgait cselekedjük?
  29 Felele Jézus és monda nekik: Az az Isten dolga, hogy higgyetek abban, akit ő küldött.
  30 Mondának azért neki: Micsoda jelt mutatsz tehát te, hogy lássuk és higgyünk neked? Mit művelsz?
  31 A mi atyáink a mannát ették a pusztában; amint meg van írva: Mennyei kenyeret adott vala enniük.
  32 Monda azért nekik Jézus: Bizony, bizony mondom nektek: nem Mózes adta nektek a mennyei kenyeret, hanem az én Atyám adja majd nektek az igazi mennyei kenyeret.
  33 Mert az az Istennek kenyere, amely mennyből száll alá, és életet ad a világnak.
  34 Mondának azért neki: Uram, mindenkor add nekünk ezt a kenyeret!
  35 Jézus pedig monda nekik: Én vagyok az életnek ama kenyere; aki hozzám jő, semmiképpen meg nem éhezik, és aki hisz bennem, meg nem szomjúhozik soha.
  36 De mondám nektek, hogy noha láttatok is engem, még sem hisztek.
  37 Minden, amit nekem ad az Atya, én hozzám jő; és azt, aki hozzám jő, semmiképpen ki nem vetem.
  38 Mert azért szállottam le a mennyből, hogy ne a magam akaratát cselekedjem, hanem annak akaratát, aki elküldött engem.
  39 Az pedig az Atyának akarata, aki elküldött engem, hogy amit nekem adott, abból semmit el ne veszítsek, hanem feltámasszam azt az utolsó napon.
  40 Az pedig annak az akarata, aki elküldött engem, hogy mindaz, aki látja a Fiút és hisz ő benne, örök élete legyen; és én feltámasszam azt azt utolsó napon.
  41 Zúgolódának azért a zsidók ő ellene, hogy azt mondá: Én vagyok az a kenyér, amely a mennyből szállott alá.
  42 És mondának: Nem ez-e Jézus, a József fia, akinek mi ismerjük atyját és anyját? mimódon mondja hát ez, hogy: A mennyből szállottam alá?
  43 Felele azért Jézus és monda nekik: Ne zúgolódjatok egymás között!
  44 Senki sem jöhet én hozzám, hanemha az Atya vonja azt, aki elküldött engem; én pedig feltámasztom azt az utolsó napon.
  45 Meg van írva a prófétáknál: És mindnyájan Istentől tanítottak lesznek. Valaki azért az Atyától hallott, és tanult, én hozzám jő.
  46 Nem hogy az Atyát valaki látta, csak az, aki Istentől van, az látta az Atyát.
  47 Bizony, bizony mondom nektek: Aki énbennem hisz, örök élete van annak.
  48 Én vagyok az életnek kenyere.
  49 A ti atyáitok a mannát ették a pusztában, és meghaltak.
  50 Ez az a kenyér, amely a mennyből szállott alá, hogy ki-ki egyék belőle és meg ne haljon.
  51 Én vagyok amaz élő kenyér, amely a mennyből szállott alá; ha valaki eszik e kenyérből, él örökké. És az a kenyér pedig, amelyet én adok, az én testem, amelyet én adok a világ életéért.
  52 Tusakodának azért a zsidók egymás között, mondván: Mimódon adhatja ez nekünk a testét, hogy [azt] együk?
  53 Monda azért nekik Jézus: Bizony, bizony mondom nektek: Ha nem eszitek az ember Fiának testét és nem isszátok az ő vérét, nincs élet bennetek.
  54 Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, örök élete van annak, és én feltámasztom azt az utolsó napon.
  55 Mert az én testem bizony étel és az én vérem bizony ital.
  56 Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, az énbennem lakozik és én is abban.
  57 Amiként elküldött engem amaz élő Atya, és én az Atya által élek: akként az is, aki engem eszik, él én általam.
  58 Ez az a kenyér, amely a mennyből szállott alá; nem úgy, amint a ti atyáitok evék a mannát és meghalának: aki ezt a kenyeret eszi, él örökké.
  59 Ezeket mondá a zsinagógában, amikor tanít vala Kapernaumban.
  60 Sokan azért, akik hallák [ezeket] az ő tanítványai közül, mondának: Kemény beszéd ez; ki hallgathatja őt?
  61 Tudván pedig Jézus ő magában, hogy e miatt zúgolódnak az ő tanítványai, monda nekik: Titeket ez megbotránkoztat?
  62 Hát ha meglátjátok az embernek Fiát felszállani oda, ahol előbb vala?!
  63 A lélek az, ami megelevenít, a test nem használ semmit: a beszédek, amelyeket én szólok nektek, lélek és élet.
  64 De vannak némelyek közöttetek, akik nem hisznek. Mert eleitől fogva tudta Jézus, kik azok, akik nem hisznek, és ki az, aki elárulja őt.
  65 És monda: Azért mondtam nektek, hogy senki sem jöhet én hozzám, hanemha az én Atyámtól van megadva neki.
  66 Ettől fogva sokan visszavonulának az ő tanítványai közül és nem járnak vala többé ő vele.
  67 Monda azért Jézus a tizenkettőnek: Vajon ti is el akartok-e menni?
  68 Felele neki Simon Péter: Uram, kihez mehetnénk? Örök életnek beszéde van te nálad.
  69 És mi elhittük és megismertük, hogy te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia.
  70 Felele nekik Jézus: Nem én választottalak-e ki titeket, a tizenkettőt? és egy közületek ördög.
  71 Értette pedig Júdás iskariótest, Simon fiát, mert ez akarta őt elárulni, noha egy volt a tizenkettő közül.