Luk 7:1 – 7:50

A százados szolgájáról

  1 Mikor pedig minden ő beszédeit a nép hallatára elvégezte, beméne Kapernaumba.
  2 Egy századosnak szolgája pedig, aki annál nagy becsületben volt, igen rosszul lévén, már halófélben vala.
  3 Az pedig, mikor hallott Jézus felől, hozzá küldé a zsidók véneit, kérvén őt, hogy jöjjön el és gyógyítsa meg az ő szolgáját.
  4 Azok pedig Jézushoz menvén, igen kérék őt, mondván: Méltó, hogy megtedd neki;
  5 Mert szereti a mi nemzetünket, és a zsinagógát [is] ő építtette nekünk.
  6 Jézus tehát elméne velük. Mikor azonban már nem messze volt a háztól, eléje küldé a százados néhány jó barátját, üzenvén neki: Uram, ne fáraszd magad; mert nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj;
  7 Amiért is magamat sem tartottam érdemesnek arra, hogy hozzád menjek: hanem [csak] szóval mondd, és meggyógyul az én szolgám.
  8 Mert én is hatalom alá vetett ember vagyok, és vitézek vannak alattam; és [ha] az egyiknek azt mondom: Eredj el, elmegy; vagy a másiknak: Jövel, eljő; és [ha] szolgámnak [szólok]: Tedd ezt, azt teszi.
  9 Jézus pedig ezeket hallván, elcsudálkozék ő rajta; és hátrafordulván monda az őt követő sokaságnak: Mondom nektek, ilyen hitet Izraelben sem találtam!
  10 És a küldöttek visszatérvén a házhoz, a beteg szolgát [már] egészségben találák.
  11 És lőn másnap, hogy méne Nain nevű városba; és az ő tanítványai sokan menének ő vele, és nagy sokaság.
  12 Mikor pedig a város kapujához közelített, íme egy halottat hoznak vala ki, egyetlen egy fiát az anyjának, és az özvegy asszony vala; és a városból nagy sokaság volt ő vele.
  13 És látván őt az Úr, megkönyörüle rajta, és monda neki: Ne sírj.
  14 És oda menvén, illeté a koporsót; a vivők pedig megállának. És monda: Ifjú, neked mondom, kelj föl!
  15 És felüle a megholt, és kezde szólni; és adá őt anyjának.
  16 És elfogá mind azokat a félelem, és dicsőíték az Istent, mondván: Nagy próféta támadt mi köztünk; és: Az Isten megtekintette az ő népét.
  17 És kiméne ő felőle e hír az egész Júdeába, és a körül való minden tartományba.
  18 És Jánosnak mind ezeket elmondák a tanítványai. És János az ő tanítványai közül kettőt előszólítván,
  19 Elküldé Jézushoz, mondván: Te vagy-e az, aki eljövendő [vala], vagy mást várjunk?
  20 Mikor azért azok a férfiak hozzámentek, mondának: Keresztelő János küldött minket te hozzád, mondván: Te vagy-e az, aki eljövendő [vala], vagy mást várjunk?
  21 Azon órában pedig sokakat gyógyíta meg betegségekből, csapásokból, tisztátalan lelkektől, és sok vaknak adá meg szeme világát.
  22 És felelvén Jézus, monda nekik: Elmenvén mondjátok meg Jánosnak, amiket láttatok és hallottatok: hogy a vakok szemeik világát veszik, a sánták járnak, a poklosok megtisztulnak, a süketek hallanak, a halottak feltámadnak, a szegényeknek az evangélium prédikáltatik.
  23 És boldog, valaki én bennem meg nem botránkozik.
  24 Mikor pedig elmentek a János követei, kezdé mondani a sokaságnak János felől: Mit látni mentetek ki a pusztába? szélingatta nádszálat-e?
  25 Hát mit látni mentetek ki? puha ruhákba öltözött embert-e? Íme akik drága öltözetben és gyönyörűségben vannak, a királyok palotáiban vannak.
  26 Hát mit látni mentetek ki? Prófétát-e? Bizony mondom nektek, prófétánál is nagyobbat.
  27 Ez az, aki felől meg van írva: Íme én elküldöm az én követemet a te orcád előtt, ki elkészíti előtted a te utadat.
  28 Mert mondom nektek, hogy azok között, akik asszonytól születtek, egy sincs nagyobb próféta Keresztelő Jánosnál; de aki kisebb az Isten országában, nagyobb ő nála.
  29 És mikor ezt hallotta az egész nép és a vámszedők, igazat adtak az Istennek, megkeresztelkedvén a János keresztségével;
  30 A farizeusok pedig és a törvénytudók az Isten tanácsát megveték ő magukra nézve, nem keresztelkedvén meg ő tőle.
  31 Monda pedig az Úr: Mihez hasonlítsam azért e nemzetségnek embereit? és mihez hasonlók?
  32 Hasonlók a piacon ülő gyermekekhez, kik egymásnak kiáltanak, és ezt mondják: Sípoltunk nektek, és nem táncoltatok; siralmas énekeket énekeltünk nektek, és nem sírtatok.
  33 Mert eljött Keresztelő János, aki kenyeret sem eszik, bort sem iszik, és ezt mondjátok: Ördög van benne.
  34 Eljött az embernek Fia, aki eszik és iszik, és ezt mondjátok: Íme a falánk és borivó ember, a vámszedők és bűnösök barátja.
  35 És igazoltatik a bölcsesség minden ő fiaitól.
  36 Kéré pedig őt egy a farizeusok közül, hogy ő vele egyék; annak okáért bemenvén a farizeus házába, leüle enni.
  37 És íme a városban egy asszony aki bűnös vala, mikor megtudta, hogy ő a farizeus házában leült enni, hoza egy alabástrom [szelence drága] kenetet.
  38 És megállván hátul az ő lábainál sírva, könnyeivel kezdé öntözni az ő lábait, és fejének hajával törlé meg, és csókolgatá az ő lábait, és megkené [drága] kenettel.
  39 Mikor pedig ezt látta a farizeus, aki őt meghívta, monda magában: Ez, ha próféta volna, tudná ki és miféle asszony az, aki őt illeti: hogy bűnös.
  40 És felelvén Jézus, monda neki: Simon, van valami mondani valóm neked. És az monda: Mester, mondjad.
  41 Egy hitelezőnek két adósa vala: az egyik adós vala ötszáz pénzzel, a másik pedig ötvennel.
  42 És mikor nem volt nekik miből megadni, mind a kettőnek elengedé. E kettő közül azért, mondd meg, melyik szereti őt jobban?
  43 Felelvén pedig Simon, monda: Azt gondolom, hogy az, akinek többet engedett el. És [Jézus] monda neki: Igazán ítéltél.
  44 És az asszonyhoz fordulván, monda Simonnak: Látod-e ez asszonyt? Bejövék a te házadba, az én lábaimnak vizet nem adál: ez pedig könnyeivel öntözé az én lábaimat, és fejének hajával törlé meg.
  45 Engem meg nem csókolál: ez pedig az időtől fogva, hogy bejöttem, nem szűnt meg az én lábaimat csókolgatni.
  46 Olajjal az én fejemet meg nem kented: ez pedig [drága] kenettel kené meg az én lábaimat.
  47 Minekokáért mondom neked: Neki sok bűne bocsáttatott meg; mert igen szeretett; akinek pedig kevés bocsáttatik meg, kevésbé szeret.
  48 És monda annak: Megbocsáttattak neked a te bűneid.
  49 És akik együtt ülének vele az asztalnál, kezdék magukban mondani: Ki ez, hogy a bűnöket is megbocsátja?
  50 Monda pedig az asszonynak: A te hited megtartott téged. Eredj el békességgel!