Zsolt 92:1 – 92:16

Isten dicsérete, ki az istenteleneket megbünteti, a kegyeseket megáldja

  1 Zsoltár, ének szombat napra.
  2 Jó dolog dicsérni az Urat, és éneket mondani a te nevednek, oh Felséges!
  3 Hirdetni jó reggel a te kegyelmedet, és éjjelente a te hűséges voltodat.
  4 Tíz húrú hegedűvel és lanttal, hárfán való zengedezéssel.
  5 Mert megvidámítottál engem Uram a te cselekedeteddel, a te kezednek műveiben örvendezem.
  6 Mely nagyok Uram a te műveid, igen mélységesek a te gondolataid!
  7 A balgatag ember nem tudja, a bolond pedig nem érti meg ezt:
  8 Hogy mikor felsarjaznak a gonoszok, mint a fű, és virágoznak mind a hamisság cselekedők, mindörökké elvesszenek ők;
  9 Te pedig Uram, magasságos vagy örökké!
  10 Mert íme, a te ellenségeid elvesznek, [és] elszélednek mind a hamisság cselekedők!
  11 De magasra növeszted az én szarvamat, mint az egyszarvúét; elárasztatom csillogó olajjal.
  12 És legeltetem szememet az én ellenségeimen, és az ellenem támadó gonosztevőkön mulat majd a fülem.
  13 Az igaz virágzik, mint a pálmafa, növekedik, mint a cédrus a Libanonon.
  14 Plánták [ők] az Úrnak házában; a mi Istenünknek tornácaiban virágzanak.
  15 Még a vén korban is gyümölcsöznek; kövérek és zöldellők lesznek;
  16 Hogy hirdessék, hogy igazságos az Úr, az én kősziklám, és hogy nincsen hamisság benne!