Préd 4:1 – 4:16

A szegényeknek nincs vigasztalójuk, a szorgalmasoknak nyugalmuk, még a királynak sincs biztonsága

  1 Viszont látám én mind a nyomorgatásokat, amelyek a nap alatt történnek, és íme, [nyilván van] azoknak, akik nyomorgattatnak, könnyhullatások, és vigasztalójuk nincs nekik; és az őket nyomorgatóknak kezekből erőszaktételt [szenvednek], és vigasztalójuk nincs nekik.
  2 És dicsérém én a megholtakat, akik már meghaltak vala, az élők felett, akik még élnek;
  3 De mind a kettőnél boldogabbnak azt, aki még nem lett, aki nem látta azt a gonosz dolgot, amely a nap alatt történik.
  4 És látám én, hogy minden dolgát és minden ügyes cselekedetét az ember az ő felebarátja iránt való irigységből [rendeli]; annak okáért ez is hiábavalóság és lélek-fájdalom!
  5 A bolond egybekapcsolja a kezeit, és megemészti a maga testét.
  6 Jobb egy teljes marok nyugalommal, mint mind a két maroknak teljessége nagy munkával és lelki gyötrelemmel.
  7 Viszont láték a nap alatt [más] hiábavalóságot.
  8 Van [oly ember], aki egymaga van és nincs [vele] másik, sem fia, sem atyjafia nincs; mindazáltal nincs vége minden ő fáradságának, és az ő szeme is meg nem elégszik gazdagsággal, [hogy azt mondaná]: vajon kinek munkálkodom, hogy az én lelkemet [minden] jótól megfosztom? Ez is hiábavalóság és gonosz foglalatosság!
  9 Sokkal jobban van dolga a kettőnek, hogynem az egynek; mert azoknak jó jutalmuk vala az ő munkájukból.
  10 Mert ha elesnek is, az egyik felemeli a társát. Jaj pedig az egyedülvalónak, ha elesik, és nincsen, aki őt felemelje.
  11 Hogyha együtt feküsznek is ketten, megmelegszenek; az egyedülvaló pedig mimódon melegedhetik meg?
  12 Ha az egyiket megtámadja is valaki, ketten ellene állhatnak annak; és a hármas kötél nem hamar szakad el.
  13 Jobb a szűkölködő, de bölcs gyermek a vén és bolond királynál, aki nem szenvedi el az intést többé.
  14 Mert [az] a fogságból [is] uralkodásra megy, holott [ennek] országában szegénységben született.
  15 Láttam a nap alatt járó minden élőket a második gyermek mellett; aki amannak helyére lépendő vala.
  16 [És hogy] az egész sokaságnak nincs vége, mindazoknak, akiknek ő élén volt; mindazáltal az utánuk valók már semmit nem örvendeztek őbenne. Mert ez is hiábavalóság és lelki gyötrelem!