Mennyei Atyánk örök igaz megmásíthatatlan tiszta Igéi a mi Urunk Jézus Krisztusa által.
1 József pedig aláviteték Egyiptomba és megvevé őt az ismáelitáktól, kik őt oda vitték vala, egy egyiptomi ember Pótifár, a fáraó főembere, a testőrök főhadnagya.
2 És az Úr Józseffel vala, és szerencsés ember vala és az ő egyiptomi urának házában vala.
3 Látá pedig az ő ura, hogy az Úr van ő vele, és hogy valamit cselekszik, az Úr mindent szerencséssé tesz az ő kezében:
4 Kedvessé lőn azért József az ő ura előtt, és szolgál vala neki; és háza felvigyázójává tevé, és mindenét, amije vala, kezére bízá.
5 És lőn az időtől fogva, hogy házának és amije volt, mindenének gondviselőjévé tevé, megáldá az Úr az egyiptomi embernek házát Józsefért; és az Úr áldása vala mindenen, amije csak volt a házban és a mezőn.
6 Mindent azért valamije vala József kezére bíza; és semmire sem vala gondja mellette, hanem ha az ételre, melyet megeszik vala. József pedig szép termetű és szép arcú vala.
7 És lőn ezek után, hogy az ő urának felesége Józsefre veté szemeit, és monda: Hálj velem.
8 Ő azonban vonakodék s monda az ő ura feleségének: Íme az én uramnak én mellettem semmi gondja nincs az ő háza dolgaira, és amije van, mindenét az én kezemre bízá.
9 Senki sincs nálamnál nagyobb az ő házában; és tőlem semmit sem tiltott meg, hanem csak téged, mivelhogy te felesége vagy; hogy követhetném hát el ezt a nagy gonoszságot és [hogyan] vétkezném az Isten ellen?
10 És lőn, hogy az asszony mindennap azt mondogatá Józsefnek, de ő nem hallgata reá, hogy vele háljon és vele egyesüljön.
11 Lőn azért egy napon, hogy valami dolgát végezni a házba beméne, és a háznép közül senki sem vala ott benn a házban,
12 És megragadá őt ruhájánál fogva, mondván: Hálj velem. Ő pedig ott hagyá ruháját az [asszony] kezében és elfuta és kiméne.
13 És mikor látja vala az [asszony], hogy az a maga ruháját az ő kezében hagyta, és kifutott:
14 Összehívá a háznépet és szóla hozzájuk, mondván: Lássátok, héber embert hozott hozzánk, hogy megcsúfoljon bennünket. Bejött hozzám, hogy velem háljon, s én fennszóval kiálték.
15 És lőn, amint hallja vala, hogy fennszóval kezdék kiáltani, ruháját nálam hagyá és elfuta és kiméne.
16 Megtartá azért az ő ruháját magánál, míg az ő ura haza jöve.
17 S ilyen szókkal szóla hozzá, mondván: Bejöve hozzám a héber szolga, akit ide hoztál, hogy szégyent hozzon reám.
18 És mikor fennszóval kezdtem kiáltani, ruháját nálam hagyá és kifuta.
19 És lőn, amint hallja az ő ura az ő feleségének beszédeit, melyeket neki beszélt, mondván: Ilyesmiket tett velem a te szolgád; haragra gerjede.
20 Vevé azért Józsefet az ő ura és veté őt a tömlöcbe, melyben a király foglyai valának fogva, és ott vala a tömlöcben.
21 De az Úr Józseffel vala, és kiterjeszté reá az ő kegyelmességét és kedvessé tevé őt a tömlöctartó előtt.
22 És a tömlöctartó mind azokat a foglyokat, kik a tömlöcben valának, József kezébe adá, úgyhogy ami ott történik vala, minden ő általa történék.
23 És semmi gondja nem vala a tömlöctartónak azokra, amelyek keze alatt valának, mivelhogy az Úr vala [Józseffel], és valamit cselekeszik vala, az Úr szerencséssé teszi vala.
“Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Tehát jól értsük meg: a világ fölött győzedelmeskedik a hit! A hitnek tehát igenis köze van a világhoz, és annak mindenféle problémájához. Nem olyan valami tehát a hit, ami a földi élettől és annak szükségeitől különválva, ettől nagy messzeségben lévő szellemi szférában él. Tehát nemcsak vasárnapi vagy templomi hit, amelyiknek semmi köze nincsen ahhoz, ami az embert napról napra, óráról órára foglalkoztatja. Persze, ilyen, földi élettől elszakadt hit is van, és az a baj, hogy a legtöbb ember különválasztja egymástól a hitéletét és az evilágban való életét. Azt tartja, hogy a hit csak a túlvilági ügyek elintézésénél szükséges, de amint földi kérdésekről, a mindennapi élet gondjairól-bajairól van szó: ide már nem hit kell, hanem meggondolás, értelem, ügyesség, ravaszság vagy pénz!
Szükséges pedig, hogy jó bizonysága is legyen a kívülvalóktól; hogy gyalázatba és az ördög tőribe ne essék. 1Tim 3:1 – 3:16 Az egyház hivatalnokai milyenek
Intelek azért mindenek előtt, hogy tartassanak könyörgések, imádságok, esedezések, hálaadások minden emberekért, 1Tim 2:1 – 2:15 Intés imádkozásra, kivált a felsőségért 1 Intelek azért mindenek
Igaz beszéd ez és teljes elfogadásra méltó, hogy Krisztus Jézus azért jött e világra, hogy megtartsa a bűnösöket, akik közül első vagyok én. 1Tim 1:1