1Móz 39:1 – 39:23

József Potifárnál

  1 József pedig aláviteték Egyiptomba és megvevé őt az ismáelitáktól, kik őt oda vitték vala, egy egyiptomi ember Pótifár, a fáraó főembere, a testőrök főhadnagya.
  2 És az Úr Józseffel vala, és szerencsés ember vala és az ő egyiptomi urának házában vala.
  3 Látá pedig az ő ura, hogy az Úr van ő vele, és hogy valamit cselekszik, az Úr mindent szerencséssé tesz az ő kezében:
  4 Kedvessé lőn azért József az ő ura előtt, és szolgál vala neki; és háza felvigyázójává tevé, és mindenét, amije vala, kezére bízá.
  5 És lőn az időtől fogva, hogy házának és amije volt, mindenének gondviselőjévé tevé, megáldá az Úr az egyiptomi embernek házát Józsefért; és az Úr áldása vala mindenen, amije csak volt a házban és a mezőn.
  6 Mindent azért valamije vala József kezére bíza; és semmire sem vala gondja mellette, hanem ha az ételre, melyet megeszik vala. József pedig szép termetű és szép arcú vala.

József becsületessége

  7 És lőn ezek után, hogy az ő urának felesége Józsefre veté szemeit, és monda: Hálj velem.
  8 Ő azonban vonakodék s monda az ő ura feleségének: Íme az én uramnak én mellettem semmi gondja nincs az ő háza dolgaira, és amije van, mindenét az én kezemre bízá.
  9 Senki sincs nálamnál nagyobb az ő házában; és tőlem semmit sem tiltott meg, hanem csak téged, mivelhogy te felesége vagy; hogy követhetném hát el ezt a nagy gonoszságot és [hogyan] vétkezném az Isten ellen?
  10 És lőn, hogy az asszony mindennap azt mondogatá Józsefnek, de ő nem hallgata reá, hogy vele háljon és vele egyesüljön.
  11 Lőn azért egy napon, hogy valami dolgát végezni a házba beméne, és a háznép közül senki sem vala ott benn a házban,
  12 És megragadá őt ruhájánál fogva, mondván: Hálj velem. Ő pedig ott hagyá ruháját az [asszony] kezében és elfuta és kiméne.
  13 És mikor látja vala az [asszony], hogy az a maga ruháját az ő kezében hagyta, és kifutott:
  14 Összehívá a háznépet és szóla hozzájuk, mondván: Lássátok, héber embert hozott hozzánk, hogy megcsúfoljon bennünket. Bejött hozzám, hogy velem háljon, s én fennszóval kiálték.
  15 És lőn, amint hallja vala, hogy fennszóval kezdék kiáltani, ruháját nálam hagyá és elfuta és kiméne.
  16 Megtartá azért az ő ruháját magánál, míg az ő ura haza jöve.
  17 S ilyen szókkal szóla hozzá, mondván: Bejöve hozzám a héber szolga, akit ide hoztál, hogy szégyent hozzon reám.
  18 És mikor fennszóval kezdtem kiáltani, ruháját nálam hagyá és kifuta.

József a börtönben

  19 És lőn, amint hallja az ő ura az ő feleségének beszédeit, melyeket neki beszélt, mondván: Ilyesmiket tett velem a te szolgád; haragra gerjede.
  20 Vevé azért Józsefet az ő ura és veté őt a tömlöcbe, melyben a király foglyai valának fogva, és ott vala a tömlöcben.
  21 De az Úr Józseffel vala, és kiterjeszté reá az ő kegyelmességét és kedvessé tevé őt a tömlöctartó előtt.
  22 És a tömlöctartó mind azokat a foglyokat, kik a tömlöcben valának, József kezébe adá, úgyhogy ami ott történik vala, minden ő általa történék.
  23 És semmi gondja nem vala a tömlöctartónak azokra, amelyek keze alatt valának, mivelhogy az Úr vala [Józseffel], és valamit cselekeszik vala, az Úr szerencséssé teszi vala.