Ai város bevétele

  1 És monda az Úr Józsuénak: Ne félj és ne rettegj! Vedd magadhoz mind a fegyverfogható népet, és kelj fel és menj fel Aiba, meglásd: kezedbe adom Ainak királyát és az ő népét, városát és földét.
  2 Úgy cselekedjél Aival és az ő királyával, amint cselekedtél Jérikhóval és az ő királyával; de zsákmányolni valóját és barmait magatoknak zsákmányolhatjátok! Vess lest a városnak, annak háta mögött!
  3 Felkele azért Józsué és az egész fegyverfogható nép, hogy felmenjenek Aiba, és kiválaszta Józsué harmincezer erős férfiút és elküldé őket éjjel.
  4 És parancsola nekik, mondván: Vigyázzatok! Ti lest vettek a városnak, a város háta mögött; igen messzire ne menjetek a várostól, és mindnyájan készen legyetek!
  5 Én pedig és az egész nép, amely velem van, megközelítjük a várost. És ha kijönnek ellenünk, mint először, akkor megfutamodunk előttük.
  6 És utánunk jönnek, mígnem elszakasztjuk őket a várostól, mert azt fogják mondani: Futnak előlünk, mint először. És amíg futunk előttük,
  7 Ti támadjatok elő a leshelyből, és foglaljátok el a várost, mert az Úr, a ti Istenetek adja azt a ti kezetekbe.
  8 És ha majd beveszitek a várost, gyújtsátok fel a várost tűzzel. Az Úrnak szava szerint cselekedjetek, vigyázzatok, megparancsoltam nektek!
  9 Elküldé azért őket Józsué, és elmenének a leshelyre, és megszállának Béthel és Ai között, Aitól napnyugat felé; Józsué pedig ez éjszakán a nép között hála.
  10 És felkele Józsué, jó reggel, és megszemlélé a népet, és felméne ő és Izraelnek vénei a nép előtt Aiba.
  11 És felméne a fegyverfogható nép is mind, amely vele vala, és elközelítének és jutának a város elé, és táborba szállának Aitól északra, a völgy pedig köztük és Ai közt vala.
  12 És vőn mintegy ötezer férfiút, és lesbe állítá őket Béthel és Ai között a városnak nyugati részén.
  13 Így állíták fel a népet, az egész tábort, amely Aitól észak felé, utócsapata pedig a várostól napnyugat felé vala. Józsué pedig beméne ez éjszakán a völgynek közepébe.
  14 És lőn, hogy mikor meglátta vala Ainak királya, sietve felkelének, és kijövének a város férfiai Izrael ellen a harcra; ő és egész népe a megszabott helyre, a síkság elejére, mert nem tudja vala, hogy lest vetének neki a város háta mögött.
  15 Józsué pedig és az egész Izrael mintha megverettek volna előttük futnak vala a puszta felé [vivő] úton.
  16 És felriasztaték az egész nép, amely a városban vala, hogy üldözze őket. És üldözék Józsuét, és elszakadának a várostól.
  17 És nem marada ember Aiban, sem Béthelben, aki nem jött volna Izrael után, és ott hagyák a várost kinyitva, és üldözék Izraelt.
  18 Az Úr pedig monda Józsuénak: Emeld fel a kopját, amely kezedben van, Ai felé, mert kezedbe adom azt. És felemelé Józsué a kopját, amely kezében vala, a város felé.
  19 A lesben levők pedig nagy hamarsággal felkelének helyükről, és amint felemelte vala kezét, futásnak eredének, és bemenének a városba, és bevevék azt, és nagy hamarsággal tűzbe boríták a várost.
  20 Ai férfiai pedig hátratekintének, és láták, hogy íme a városnak füstje felszáll vala az ég felé, és hogy nincsen módjukban imide vagy amoda elfutni, mert a nép, amely fut vala a pusztának, visszafordul vala az üldöző felé.
  21 Józsué ugyanis és az egész Izrael látták vala, hogy a lesben levők bevették a várost, és hogy a városnak füstje felszállott vala: visszafordulának azért és vágák Ainak férfiait.
  22 Amazok pedig a városból jövének ki ellenük, és így közben valának Izraelnek: ezek innen, amazok meg amonnan, és vágák őket mindaddig, amíg egy sem marada közülük élve, vagy aki elszaladt volna.
  23 Ainak királyát is elfogák élve, és elvivék őt Józsué elé.
  24 Mikor pedig leöldösé Izrael Ainak minden lakosát a mezőn, a pusztában, ahol üldözték vala őket, és mikor mindnyájan elhullottak vala az utolsóig fegyver éle alatt: visszafordula az egész Izrael Ai ellen, és vágá azt fegyver élével.
  25 Mindazok pedig, akik e napon elhullottak, férfiak és asszonyok együtt, tizenkét ezren valának; Ainak minden embere.
  26 Józsué ugyanis nem voná vissza a kezét, amelyet a kopjával együtt felemelt vala, míglen megölék Ainak minden lakosát.
  27 A barmot azonban és ami zsákmányolni valója volt ennek a városnak, magának zsákmányolá el Izrael az Úr rendelete szerint. Amint utasította vala Józsuét.
  28 Ait pedig felgyújtatá Józsué és tevé örökkévaló kőhalommá, pusztasággá mind e napig.
  29 Ainak királyát pedig felakasztá fára és ott vala estvéig; de naplementekor parancsolt Józsué, és levevék annak holttestét a fáról, és veték a város kapujának bejáratához, és nagy rakás követ hordának fölébe, mind e napig.

A Garizim és Ebál hegyén kikiáltják az áldást és átkot

  30 Majd oltárt építe Józsué az Úrnak, Izrael Istenének Ebál hegyén,
  31 Miképpen megparancsolta vala Mózes, az Úrnak szolgája Izrael fiainak, amint meg van írva Mózes törvényének könyvében; oltárt ép kövekből, melyeket vas nem érintett és vivének arra egészen égőáldozatot az Úrnak, és áldozának hálaáldozatokat.
  32 És felírá ott kövekre a Mózes törvényének mását, amelyet az írt vala Izrael fiai elé.
  33 Az egész Izrael pedig és az ő vénei, vezérei és bírái ott álltak vala kétfelől a láda mellett, a lévita-papok előtt, akik az Úrnak frigyládáját hordozták vala, úgy a jövevény, mint a bennszülött, fele a Garizim hegye felé, fele pedig Ebál hegye felé, amint megparancsolta Mózes az Úr szolgája, hogy megáldaná az Izrael népét először.
  34 Azután pedig felolvasta a törvénynek minden igéjét, az áldást és az átkot, mind úgy, amint meg van írva a törvény könyvében.
  35 Nem volt egy ige sem azok közül, amelyeket Mózes parancsolt vala, amelyet fel nem olvasott volna Józsué, az Izraelnek egész gyülekezete előtt, még az asszonyok, gyermekek, jövevények előtt is, akik járnak vala közöttük.