Mennyei Atyánk örök igaz megmásíthatatlan tiszta Igéi a mi Urunk Jézus Krisztusa által.
1 Aszáf tanítása.; Miért vetettél el, oh Isten, teljesen? Miért füstölög haragod a te legelődnek juhai ellen?
2 Emlékezzél meg a te gyülekezetedről, amelyet régen szerzettél és amelyet megváltottál: a te örökségednek részéről, a Sion hegyéről, amelyen lakozol!
3 Lépj fel a teljes pusztaságba; mindent tönkre tett az ellenség a szent helyen!
4 Támadóid a te gyülekezeted hajlékában ordítanak: jeleiket tűzték fel jelekké.
5 Úgy tűnnek fel, mint mikor valaki fejszéjét emelgeti az erdőnek sűrű fáira.
6 Faragványait már mind összetördelték: fejszékkel és pörölyökkel.
7 Szent helyedet lángba borították; neved hajlékát földig megfertőztették.
8 Ezt mondották szívükben: Dúljuk fel őket mindenestől! Felgyújtották Istennek minden hajlékát az országban.
9 Jeleinket nem látjuk, próféta nincs többé, és nincs közöttünk, aki tudná: meddig tart [ez]?
10 Meddig szidalmaz, oh Isten, a sanyargató? Örökké gyalázza-e az ellenség a te nevedet?
11 Miért húzod vissza kezedet, jobbodat? [Vond] ki kebledből: végezz!
12 Pedig Isten az én királyom eleitől fogva, aki szabadításokat művel e föld közepette.
13 Te hasítottad ketté a tengert erőddel; te törted össze a cethalak fejeit a vizekben.
14 Te rontottad meg a leviathánnak fejét, s adtad azt eledelül a pusztai népnek.
15 Te fakasztottad fel a forrást és patakot, te száraztottad meg az örök folyókat.
16 Tiéd a nappal, az éjszaka is tiéd; te formáltad a világosságot és a napot.
17 Te szabtad meg a földnek minden határát: a nyarat és a telet te formáltad.
18 Emlékezzél meg erről: ellenség szidalmazta az Urat, s bolond nép káromolta a te nevedet.
19 Ne adjad a fenevadnak a te gerlicédnek lelkét; szegényeidnek gyülekezetéről ne feledkezzél meg végképpen!
20 Tekints a szövetségre; mert telve vannak e földnek rejtekhelyei zsaroló tanyákkal.
21 A megrontott ne térjen szégyenvallással vissza; a nyomorult és szűkölködő dicsérje a te nevedet.
22 Kelj fel, oh Isten, és védd a te ügyedet; emlékezzél meg a te gyaláztatásodról, amellyel naponként illet téged a bolond!
23 Ne felejtkezzél el ellenségeidnek szaváról, és az ellened támadók háborgatásáról, amely szüntelen nevekedik!
“Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Tehát jól értsük meg: a világ fölött győzedelmeskedik a hit! A hitnek tehát igenis köze van a világhoz, és annak mindenféle problémájához. Nem olyan valami tehát a hit, ami a földi élettől és annak szükségeitől különválva, ettől nagy messzeségben lévő szellemi szférában él. Tehát nemcsak vasárnapi vagy templomi hit, amelyiknek semmi köze nincsen ahhoz, ami az embert napról napra, óráról órára foglalkoztatja. Persze, ilyen, földi élettől elszakadt hit is van, és az a baj, hogy a legtöbb ember különválasztja egymástól a hitéletét és az evilágban való életét. Azt tartja, hogy a hit csak a túlvilági ügyek elintézésénél szükséges, de amint földi kérdésekről, a mindennapi élet gondjairól-bajairól van szó: ide már nem hit kell, hanem meggondolás, értelem, ügyesség, ravaszság vagy pénz!
És hozzájárulván, bekötözé annak sebeit, olajat és bort töltvén azokba; és azt felhelyezvén az ő tulajdon barmára, vivé a vendégfogadó házhoz, és gondját viselé neki.
És lőn, mikor azok eltávoztak ő tőle, monda Péter Jézusnak: Mester, jó nekünk itt lennünk: csináljunk azért három hajlékot, egyet neked, Mózesnek is egyet, és
Amelyik pedig a jó földbe esett, ezek azok, akik a hallott igét tiszta és jó szívvel megtartják, és gyümölcsöt teremnek béketűréssel. Luk 8:1 – 8:56