Mennyei Atyánk örök igaz megmásíthatatlan tiszta Igéi a mi Urunk Jézus Krisztusa által.
1 Jaj azoknak, akik hamisságot gondolnak és akik ágyasházukban gonoszságot cselekesznek, [és] végrehajtják azt, mihelyt megvirrad, mert hatalmuk van hozzá.
2 Megkívánják a mezőket és elrabolják, és a házakat és elszedik; és nyomorgatják a gazdát, és az ő házanépét az embert és az ő örökségét!
3 Annak okáért ezt mondja az Úr: Íme, én [is] gonoszt gondolok e nemzetség ellen, melyből ki nem vonhatjátok a ti nyakatokat és nem jártok kevélyen, mivel gonosz idő lészen az!
4 Azon a napon példabeszéd támad rólatok, és siralmat sírnak, mondván: Oda van! elpusztultunk! Népem örökségét felcserélte! Miként rabolja el tőlem; hűtlennek osztja ki mezeinket!
5 Azért nem lesz neked, aki mérőzsinórt vessen sors szerint az Úrnak gyülekezetében.
6 Ne prófétáljatok! prófétálnak ők. [Ha] nem prófétálnak ezeknek, nem múlik el a gyalázat!
7 Oh te, ki Jákób házának mondatol! hát türelmetlen-e az Úrnak lelke, avagy ezek-e az ő cselekedetei? Nem javára válnak-e az én cselekedeteim annak, aki igazán jár?
8 A minap mint egy ellenség támadt fel az én népem; a köntösről a palástot letépik a gyanútlanul járókról, a háborútól idegenkedőkről.
9 Népem asszonyait kiűzitek boldogságuk házából; kisdedeiktől örökre elveszitek az én dicsőségemet.
10 Keljetek fel és menjetek ki, mert ez nem a nyugalomnak helye; a tisztátalanság miatt, amely elveszít, és pedig borzasztó veszedelemmel!
11 Ha valamely szélházi és csalárd így hazudoznék: Prédikálok neked borról és részegítő italról, az volna e népnek prófétája.
12 Mindenestől egybegyűjtelek téged, Jákób! Összetakarítom Izrael maradékát. Összegyűjtöm őket, mint a bocrai juhokat, mint a nyájat az ő karámja közé; hemzsegnek majd az ember-sokaság miatt.
13 Előttük megy fel az [út]törő; kitörnek és átmennek a kapun és kivonulnak, és előttük megy a királyuk, és élükön az Úr!
“Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Tehát jól értsük meg: a világ fölött győzedelmeskedik a hit! A hitnek tehát igenis köze van a világhoz, és annak mindenféle problémájához. Nem olyan valami tehát a hit, ami a földi élettől és annak szükségeitől különválva, ettől nagy messzeségben lévő szellemi szférában él. Tehát nemcsak vasárnapi vagy templomi hit, amelyiknek semmi köze nincsen ahhoz, ami az embert napról napra, óráról órára foglalkoztatja. Persze, ilyen, földi élettől elszakadt hit is van, és az a baj, hogy a legtöbb ember különválasztja egymástól a hitéletét és az evilágban való életét. Azt tartja, hogy a hit csak a túlvilági ügyek elintézésénél szükséges, de amint földi kérdésekről, a mindennapi élet gondjairól-bajairól van szó: ide már nem hit kell, hanem meggondolás, értelem, ügyesség, ravaszság vagy pénz!
Saul engedetlensége Amálek ellen: „engedelmesség jobb az áldozatnál” és Isten elvetése. Az 1Sámuel 15-ben Saul parancsot kap az ÚRtól, hogy Amálek ellen teljes ítéletet hajtson
Jónátán hite és Saul elhamarkodott esküje: szabadítás, zavar és vezetői felelősség. Az 1Sámuel 14-ben Jónátán hitből, kevés emberrel támadást indít a filiszteus őrség ellen, és
Saul engedetlensége Gilgálban: türelmetlenség, hamis „segítés” és a királyság ítélete. Az 1Sámuel 13-ban Saul Gilgálban vár Sámuelre, miközben a filiszteusok túlereje fenyegeti Izráelt, a nép