Zsolt 108:1 – 108:14
Isten jóságának és hűségének dicsérete. Könyörgés az ellenségen való győzelemért
1 Ének. Dávid zsoltára.
2 Kész az én szívem, oh Isten, hadd énekeljek és zengedezzek; az én dicsőségem is kész.
3 Serkenj fel te lant és hárfa, hadd keltsem fel a hajnalt!
4 Hálát adok neked a népek között Uram, és zengedezek neked a nemzetek között!
5 Mert nagy, egek felett való a te kegyelmed, és a felhőkig ér a te hűséges voltod!
6 Magasztaltassál fel, oh Isten, az egek felett, és dicsőséged legyen az egész földön!
7 Hogy megszabaduljanak a te szeretteid, segíts a te jobb kezeddel és hallgass meg engem!
8 Az ő szentélyében szólott az Isten: Örvendezek, hogy eloszthatom Sikhemet, és felmérhetem Sukkótnak völgyét.
9 Enyém Gileád, enyém Manassé; Efraim az én fejemnek védelme, Júda az én törvényrendelőm.
10 Moáb az én mosdómedencém, Edomra az én saruimat vetem, Filisztea felett kacagok.
11 Kicsoda visz el engem a kerített városba? kicsoda vezérel engem Edomig?
12 Nem te vagy-e, oh Isten, aki megvetettél minket, hogy ki ne menj, oh Isten, a mi seregeinkkel?
13 Adj szabadulást nekünk az ellenségtől, mert hiábavaló az emberi segítség!
14 Istennel hatalmasan cselekszünk, és ő megtapodja ellenségeinket.