Mennyei Atyánk örök igaz megmásíthatatlan tiszta Igéi a mi Urunk Jézus Krisztusa által.
1 Felele erre Jób, és monda:
2 Bizonyára ti magatok vagytok a nép, és veletek kihal a bölcsesség!
3 Nekem is van annyi eszem, mint nektek, és nem vagyok alábbvaló nálatok, és ki ne tudna ilyenféléket?
4 Kikacagják a saját barátai azt, mint engem, aki Istenhez kiált és meghallgatja őt. Kikacagják az igazat, az ártatlant!
5 A szerencsétlen megvetni való, gondolja, aki boldog; ez vár azokra, akiknek lábuk roskadoz.
6 A kóborlók sátrai csendesek és bátorságban vannak, akik ingerlik az Istent, és aki kezében hordja Istenét.
7 Egyébiránt kérdezd meg csak a barmokat, majd megtanítanak, és az égnek madarait, azok megmondják neked.
8 Avagy beszélj a földdel és az megtanít téged, a tengernek halai is elbeszélik neked.
9 Mindezek közül melyik nem tudja, hogy az Úrnak keze cselekszi ezt?
10 Akinek kezében van minden élő állatnak élete, és minden egyes embernek a lelke.
11 Nemde nem a fül próbálja-e meg a szót, és az íny kóstolja meg az ételt?
12 A vén emberekben van-e a bölcsesség, és az értelem a hosszú életben-e?
13 Ő nála van a bölcsesség és hatalom, övé a tanács és az értelem.
14 Íme, amit leront, nem épül föl az; ha valakire rázárja [az ajtót], nem nyílik föl az.
15 Íme, ha a vizeket elfogja, kiszáradnak; ha kibocsátja őket, felforgatják a földet.
16 Ő nála van az erő és okosság; övé az eltévelyedett és aki tévelygésre visz.
17 A tanácsadókat fogságra viszi, és a bírákat megbolondítja.
18 A királyok bilincseit feloldja, és övet köt derekukra.
19 A papokat fogságra viszi, és a hatalmasokat megbuktatja.
20 Az ékesen szólótól eltávolítja a beszédet és a vénektől elveszi a tanácsot.
21 Szégyent zúdít az előkelőkre, és a hatalmasok övét megtágítja.
22 Feltárja a sötétségből a mélységes titkokat, és a halálnak árnyékát is világosságra hozza.
23 Nemzeteket növel fel, azután elveszíti őket; nemzeteket terjeszt ki messzire, azután elűzi őket.
24 Elveszi eszüket a föld népe vezetőinek, és úttalan pusztában bujdostatja őket.
25 És világtalan sötétben tapogatóznak, és tántorognak, mint a részeg.
“Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Tehát jól értsük meg: a világ fölött győzedelmeskedik a hit! A hitnek tehát igenis köze van a világhoz, és annak mindenféle problémájához. Nem olyan valami tehát a hit, ami a földi élettől és annak szükségeitől különválva, ettől nagy messzeségben lévő szellemi szférában él. Tehát nemcsak vasárnapi vagy templomi hit, amelyiknek semmi köze nincsen ahhoz, ami az embert napról napra, óráról órára foglalkoztatja. Persze, ilyen, földi élettől elszakadt hit is van, és az a baj, hogy a legtöbb ember különválasztja egymástól a hitéletét és az evilágban való életét. Azt tartja, hogy a hit csak a túlvilági ügyek elintézésénél szükséges, de amint földi kérdésekről, a mindennapi élet gondjairól-bajairól van szó: ide már nem hit kell, hanem meggondolás, értelem, ügyesség, ravaszság vagy pénz!
Ő pedig vette vala az öt kenyeret és a két halat, és az égre tekintvén, hálákat ada; és megszegé a kenyereket és adá tanítványainak, hogy
És Jézus azonnal megengedé nekik. A tisztátalan lelkek pedig kijövén, bemenének a disznókba; és a nyáj a meredekről a tengerbe rohana. Valának pedig mintegy kétezren;
Némely pedig a jó földbe esék; és ad vala nevekedő és bővölködő gyümölcsöt, és némely hoz vala harminc annyit, némely hatvan annyit, némely pedig száz