Zsolt 57:1 – 57:12
Dávid segítségért könyörög. Isten jóságának dicsérete
1 Az éneklőmesternek az altashétre; Dávid miktámja; mikor Saul elől a barlangba menekült.
2 Könyörülj rajtam, oh Isten könyörülj rajtam, mert benned bízik az én lelkem; és szárnyaid árnyékába menekülök, amíg elvonulnak a veszedelmek.
3 A magasságos Istenhez kiáltok; Istenhez, aki jót végez felőlem.
4 Elküld a mennyből és megtart engem: meggyalázza az engem elnyelőt. Szela. Elküldi Isten az ő kegyelmét és hűségét.
5 Az én lelkem oroszlánok között van, tűzokádók között fekszem; emberek között, akiknek foguk dárda és nyilak, nyelvük pedig éles szablya.
6 Magasztaltassál fel az egek felett, oh Isten! Mind az egész földön legyen a te dicsőséged!
7 Hálót készítettek lábaimnak, lelkem meggörnyedett; vermet ástak én előttem, de ők estek abba. Szela.
8 Kész az én szívem, oh Isten, kész az én szívem; hadd énekeljek és zengedezzek!
9 Serkenj fel én dicsőségem, serkenj fel te lant és hárfa, hadd költsem fel a hajnalt!
10 Hálát adok neked, én Uram, a népek között, és zengedezek neked a nemzetek között.
11 Mert nagy az egekig a te kegyelmed, és a felhőkig a te hűséged.
12 Magasztaltassál fel az egek felett, oh Isten! Mind az egész földön legyen a te dicsőséged!