Mennyei Atyánk örök igaz megmásíthatatlan tiszta Igéi a mi Urunk Jézus Krisztusa által.
1 Az éneklőmesternek a múthlabbén szerint; Dávid zsoltára.
2 Dicsérlek Uram teljes szívemmel, hirdetem minden csodatételedet.
3 Örülök és örvendezek tebenned, zengedezem, oh Magasságos, a te nevedet;
4 Hogy az én ellenségeim meghátráltak, elbuktak és elvesztek a te orcád előtt;
5 Hogy véghezvitted ítéletemet és ügyemet: az ítélő-székben ültél, mint igaz bíró.
6 Megdorgáltad a pogányokat, elvesztetted a gonoszt: nevüket mindörökre kitörölted.
7 Az ellenség megszűnt, elpusztult örökre; és a városoknak, amiket feldúltál még az emlékezetük is elveszett.
8 Az Úr pedig örökké trónol, ítéletre készítette el az ő székét.
9 És ő megítéli a világot igazsággal, törvényt tesz a népeknek méltányosan.
10 És lesz az Úr nyomorultak kővára, kővár a szükség idején.
11 Azért te benned bíznak, akik ismerik a te nevedet; mert nem hagytad el, Uram, akik keresnek téged.
12 Zengjetek az Úrnak, aki Sionban lakik; hirdessétek a népek között az ő cselekedeteit.
13 Mert számon kéri a [kiontott] vért, megemlékezik róluk, nem feledkezik el a szegények kiáltásáról.
14 Könyörülj rajtam, Uram! lásd meg az én nyomorúságomat, amely gyűlölőim miatt van, aki felemelsz engem a halál kapuiból;
15 Hogy hirdessem minden dicséretedet Sion leányának kapuiban; hadd örvendjek a te szabadításodban.
16 Besüllyedtek a pogányok a verembe, amelyet ástak; a hálóban, amelyet elrejtettek, megakadt a lábuk.
17 Megismertetett az Úr, ítéletet hozott; a gonoszt annak keze munkájával ejtette el. Higgajon. Szela.
18 Seolba jutnak a gonoszok, [oda] minden nép, amely elfeledkezik Istenről.
19 Mert a szegény nem lesz végképpen elfelejtve, a nyomorultak reménye sem vész el örökre.
20 Kelj fel Uram, ne hatalmasodjék el a halandó; ítéltessenek meg a pogányok te előtted!
21 Rettentsd meg, Uram, őket; tudják meg a pogányok, hogy halandók ők! Szela.
“Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Tehát jól értsük meg: a világ fölött győzedelmeskedik a hit! A hitnek tehát igenis köze van a világhoz, és annak mindenféle problémájához. Nem olyan valami tehát a hit, ami a földi élettől és annak szükségeitől különválva, ettől nagy messzeségben lévő szellemi szférában él. Tehát nemcsak vasárnapi vagy templomi hit, amelyiknek semmi köze nincsen ahhoz, ami az embert napról napra, óráról órára foglalkoztatja. Persze, ilyen, földi élettől elszakadt hit is van, és az a baj, hogy a legtöbb ember különválasztja egymástól a hitéletét és az evilágban való életét. Azt tartja, hogy a hit csak a túlvilági ügyek elintézésénél szükséges, de amint földi kérdésekről, a mindennapi élet gondjairól-bajairól van szó: ide már nem hit kell, hanem meggondolás, értelem, ügyesség, ravaszság vagy pénz!
És lőn azok közül a napok közül egyen, mikor ő a népet tanítá a templomban, és az evangéliumot hirdeté, előállának a főpapok és az írástudók
Mikor pedig immár közelgete az Olajfák hegyének lejtőjéhez, a tanítványok egész sokasága örvendezve kezdé dicsérni az Istent fennszóval mindazokért a csodákért, amelyeket láttak; Luk 19:1
Jézus ezeket hallván, monda neki: Még egy fogyatkozás van benned: Add el mindenedet, amid van, és oszd el a szegényeknek, és kincsed lesz mennyországban; és