Körülmetélés Gilgálban, páska és az ÚR seregének fejedelme

Amikor Kánaán királyai meghallják, hogy az ÚR kiszárította a Jordánt Izráel előtt, elolvad a bátorságuk, és megrendülnek Isten népének közeledtétől. Gilgálban az ÚR parancsára Józsué körülmetéli azokat, akik a pusztában születtek, mert a kivonulás után felnövő nemzedék nem részesült ebben a szövetségi jelben; így Isten helyreállítja a szövetségi rendet, mielőtt a harcok elkezdődnek. A nép megtartja a páskát, majd amikor a föld terméséből esznek, a manna megszűnik: az ÚR új szakaszba vezeti őket, ahol már a megígért föld ellátásából élnek. Végül Józsué találkozik az ÚR seregének fejedelmével Jerikó közelében, és megtanulja, hogy a kérdés nem az, „velünk van-e az ÚR”, hanem az, hogy mi állunk-e az Ő rendje alá. A fejezet üzenete: Isten népe nem rohanhat „győzelemre” megszentelődés és szövetségi hűség nélkül; a csoda után következik a rend, az engedelmesség, és a szent jelenlét tisztelete.

Józs 5:1 – 5:15

A kananeusok félelme

  1 Lőn pedig, amint meghallák az emoreusok minden királyai, akik a Jordánon túl laknak napnyugat felé, és a kananeusok minden királyai, akik a tenger mellett laknak vala, hogy kiszáraztotta az Úr a Jordánnak vizét az Izrael fiai előtt, amíg általjöttünk vala; megolvada az ő szívük, és nem vala többé bátorság bennük Izrael fiai miatt.
  2 Ez időben monda az Úr Józsuénak: Csinálj magadnak kőkéseket, és másodszor is metéld körül az Izrael fiait.
  3 És csinála Józsué magának kőkéseket, és körülmetélé Izrael fiait a körülmetéletlenség halmán.
  4 Az ok pedig, amiért körülmetélé őket Józsué, ez: Mindaz a nép, amely kijött vala Egyiptomból; a férfiak, a hadakozó emberek mindnyájan meghaltak vala a pusztában, útközben, amíg jöttek vala Egyiptomból.
  5 Mert körül volt ugyan metélve mindaz a nép, amely kijött vala; de azt a népet, amely a pusztában született, útközben, amíg jöttek vala Egyiptomból, nem metélték vala körül;
  6 Mert negyven esztendeig jártak Izrael fiai a pusztában, mialatt elemészteték a hadakozó férfiaknak egész népsége, akik Egyiptomból jöttek vala ki, mivelhogy nem hallgattak vala az Úr szavára; akiknek megesküdt az Úr, hogy nem láttatja meg velük a földet, amely felől megesküdt vala az Úr az ő atyáiknak, hogy nekünk adja azt a tejjel és mézzel folyó földet.
  7 Fiaikat állította vala azért helyükbe, ezeket metélé körül Józsué, mert körülmetéletlenek valának, mivelhogy nem metélék vala körül őket az útban.
  8 Miután pedig mind az egész nép körülmetéltetett vala, veszteg lőnek az ő helyükön a táborban, míglen meggyógyulának.
  9 És monda az Úr Józsuénak: Ma fordítottam el rólatok Egyiptom gyalázatát; ezért hívják e hely nevét Gilgálnak mind a mai napig.
  10 És Gilgálban táborozának Izrael fiai, és megkészíték a páskhát a hónapnak tizennegyedik napján, este, Jérikhónak mezején.
  11 És evének a föld terméséből a páskhának másodnapján kovásztalan kenyeret és pörkölt gabonát, ugyanezen a napon.
  12 És másnaptól kezdve, hogy ettek vala a föld terméséből, megszűnék a manna, és nem volt többé mannájuk az Izrael fiainak; hanem Kanaán földének gyümölcséből evének abban az esztendőben.
  13 Lőn pedig, amikor Józsué Jérikhónál vala, felemelé az ő szemeit, és látá, hogy íme egy férfiú áll vala előtte meztelen karddal kezében. És hozzá méne Józsué, és monda neki: Közülünk való vagy-e te, vagy ellenségeink közül?
  14 Az pedig monda: Nem, mert én az Úr seregének fejedelme vagyok, most jöttem. És leborula Józsué a földre arccal, és meghajtá magát, és monda neki: Mit szól az én Uram az ő szolgájának?
  15 És monda az Úr seregének fejedelme Józsuénak: Oldd le a te saruidat lábaidról, mert szent a hely, amelyen állasz. És úgy cselekedék Józsué.