Mennyei Atyánk örök igaz megmásíthatatlan tiszta Igéi a mi Urunk Jézus Krisztusa által.
1 Mint a hó a nyárhoz és az eső az aratáshoz, úgy nem illik a bolondhoz a tisztesség.
2 Miképpen a madár elmegy és a fecske elrepül, azonképpen az ok nélkül való átok nem száll az emberre.
3 Ostor a lónak, fék a szamárnak; és vessző a bolondok hátának.
4 Ne felelj meg a bolondnak az ő bolondsága szerint, hogy ne légy te is ő hozzá hasonlatos;
5 Felelj meg a bolondnak az ő bolondsága szerint, hogy ne legyen bölcs a maga szemei előtt.
6 Aki bolond által üzen valamit, lábait vagdalja el magának, és bosszúságot szenved.
7 [Mint] a sántának lábai lógnak, úgy a bölcsmondás a bolondoknak szájában.
8 Mint aki követ köt a parittyába, úgy [cselekszik], aki a bolondnak tisztességet tesz.
9 [Mint] a részeg ember kezébe akad a tövis, [úgy akad] az eszes mondás a bolondoknak szájába.
10 Mint a lövöldöző, aki mindent megsebez, olyan az, aki bolondot fogad fel, és aki csavargókat fogad fel.
11 Mint az eb megtér a maga okádására, úgy a bolond megkettőzteti az ő bolondságát.
12 Láttál-e oly embert, aki a maga szemei előtt bölcs? A bolond felől jobb reménységed legyen, hogynem mint afelől!
13 Azt mondja a rest: ordító [oroszlán] van az úton! oroszlán van az utcákon!
14 [Mint] az ajtó forog az ő sarkán, úgy a rest az ő ágyában.
15 Ha a rest az ő kezét a tálba nyújtotta, resteli azt csak szájához is vinni.
16 Bölcsebb a rest a maga szemei előtt, mint hét olyan, aki okos feleletet ad.
17 Kóbor ebet ragad fülön, aki felháborodik a perpatvaron, amely őt nem illeti.
18 Mint a balga, aki tüzet, nyilakat és halálos szerszámokat lövöldöz,
19 Olyan [az], aki megcsalja az ő felebarátját, és azt mondja: csak tréfáltam!
20 Ha a fa elfogy, kialuszik a tűz; ha nincs súsárló, megszűnik a háborgás.
21 Mint az elevenszénre a holtszén, és a fa a tűzre, [olyan] a háborúságszerző ember a patvarkodásnak felgyújtására.
22 A fondorlónak beszédei hízelkedők, és azok áthatják a szív belsejét.
23 [Mint] a meg nem tisztított ezüst, mellyel valami agyagedényt beborítottak, [olyanok] a gyullasztó ajkak a gonosz szív mellett.
24 Az ő beszédeivel másnak tetteti magát a gyűlölő, holott az ő szívében gondol álnokságot.
25 Mikor kedvesen szól, ne bízzál ő hozzá; mert hét iszonyatosság van szívében.
26 Elfedeztethetik a gyűlölség csalással; de nyilvánvalóvá lesz az ő gonoszsága a gyülekezetben.
27 Aki vermet ás [másnak], abba belé esik; és aki felhengeríti a követ, arra gurul vissza.
28 A hazug nyelv gyűlöli az általa megrontott [embert], és a hízelkedő száj romlást szerez.
“Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Tehát jól értsük meg: a világ fölött győzedelmeskedik a hit! A hitnek tehát igenis köze van a világhoz, és annak mindenféle problémájához. Nem olyan valami tehát a hit, ami a földi élettől és annak szükségeitől különválva, ettől nagy messzeségben lévő szellemi szférában él. Tehát nemcsak vasárnapi vagy templomi hit, amelyiknek semmi köze nincsen ahhoz, ami az embert napról napra, óráról órára foglalkoztatja. Persze, ilyen, földi élettől elszakadt hit is van, és az a baj, hogy a legtöbb ember különválasztja egymástól a hitéletét és az evilágban való életét. Azt tartja, hogy a hit csak a túlvilági ügyek elintézésénél szükséges, de amint földi kérdésekről, a mindennapi élet gondjairól-bajairól van szó: ide már nem hit kell, hanem meggondolás, értelem, ügyesség, ravaszság vagy pénz!
Monda pedig az Úr: Ha annyi hitetek volna, mint a mustármag, ezt mondanátok ím ez eperfának: Szakadj ki gyökerestől, és plántáltassál a tengerbe; és engedne
És magához hivatván az ő urának minden egyes adósát, monda az elsőnek: Mennyivel tartozol az én uramnak? Luk 16:1 – 16:31 Példázat a hamis sáfárról
És felkelvén, elméne az ő atyjához. Mikor pedig még távol volt, meglátá őt az ő atyja, és megesék rajta a szíve, és oda futván, a