Mennyei Atyánk örök igaz megmásíthatatlan tiszta Igéi a mi Urunk Jézus Krisztusa által.
1 Nyisd meg kapuidat, oh Libanon, hogy tűz emésszen cédrusaid közt!
2 Jajgass te ciprus, mert esik a cédrus, leomlott, ami legjava! Jajgassatok ti Básán tölgyei, mert pusztul a rengeteg erdő.
3 Hangzik a pásztorok jaja, mert elpusztult az ő büszkeségük! Hangzik az oroszlán ordítása, mert elpusztult a Jordán kevélysége!
4 Ezt mondja az Úr, az én Istenem: Legeltesd a leölésre szánt juhokat,
5 Amelyeket leölnek az ő tulajdonosaik, anélkül, hogy bűnnek tartanák, eladóik pedig ezt mondják: Áldott az Úr, mert meggazdagodtam! és pásztoraik sem kímélik őket.
6 Bizony nem kímélem többé e föld lakosait, ezt mondja az Úr; sőt íme odaadok minden embert a felebarátja kezébe és az ő királya kezébe, és megrontják e földet, és nem szabadítom ki kezükből!
7 Legeltetém hát a leölésre szánt juhokat, azaz a megnyomorgatott juhokat, és választék magamnak két pálcát, az egyiket nevezém szépségnek, a másikat nevezém egyességnek; így legeltetém a juhokat.
8 És három pásztort vertem el egy hónap alatt, mert elkeseredék a lelkem miattuk, és az ő lelkük is megutála engem.
9 És mondám: Nem őrizlek én titeket, haljon meg a halálra való és vágattassék ki a kivágni való, a megmaradottak pedig egyék meg egymásnak húsát.
10 És vevém [egyik] pálcámat, a szépséget, és eltörém azt, hogy felbontsam az én szövetségemet, amelyet az összes népekkel kötöttem.
11 És felbomla [az] azon a napon, és így tudták meg az elsanyargatott juhok, akik ragaszkodnak vala hozzám, hogy az Úr dolga [ez].
12 És mondám nekik: Ha jónak tetszik nektek, adjátok meg az én béremet; ha pedig nem: hagyjátok abba! És harminc ezüst pénzt fizettek béremül.
13 És monda az Úr nekem: Vesd a fazekas elé! Nagy jutalom, amelyre becsültek engem. Vevém azért a harminc ezüst pénzt, és vetém azt az Úrnak házába, a fazekas elé.
14 Majd eltörém a másik pálcámat [is], az egyességet, hogy felbontsam a testvérséget Júda között és Izrael között.
15 És mondá az Úr nekem: Most már szerezz magadnak bolond pásztornak való szerszámot.
16 Mert íme, én pásztort állítok e földre, aki az elveszetteket meg nem keresi, a gyöngével nem törődik, a megtépettet meg nem gyógyítja, a jó karban levőt nem táplálja, a kövérinek húsát megeszi, és körmeiket széttördeli.
17 Jaj a mihaszna pásztornak, aki elhagyja a juhokat! Fegyver a karjára és jobb szemére. Karja szárazra száradjon és jobb szeme sötétre sötétedjék.
“Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Tehát jól értsük meg: a világ fölött győzedelmeskedik a hit! A hitnek tehát igenis köze van a világhoz, és annak mindenféle problémájához. Nem olyan valami tehát a hit, ami a földi élettől és annak szükségeitől különválva, ettől nagy messzeségben lévő szellemi szférában él. Tehát nemcsak vasárnapi vagy templomi hit, amelyiknek semmi köze nincsen ahhoz, ami az embert napról napra, óráról órára foglalkoztatja. Persze, ilyen, földi élettől elszakadt hit is van, és az a baj, hogy a legtöbb ember különválasztja egymástól a hitéletét és az evilágban való életét. Azt tartja, hogy a hit csak a túlvilági ügyek elintézésénél szükséges, de amint földi kérdésekről, a mindennapi élet gondjairól-bajairól van szó: ide már nem hit kell, hanem meggondolás, értelem, ügyesség, ravaszság vagy pénz!
Akhitófel tanácsa, Khúsai bölcsessége és Isten rejtett vezetése. A 2Sámuel 17. fejezete megmutatja, hogy a lázadás nemcsak emberi erőviszonyok kérdése, hanem Isten szuverén kezében álló
Dávid megaláztatása, Simei átkozódása és Absolon szégyenteljes lázadása. A 2Sámuel 16. fejezete tovább mélyíti Dávid menekülésének fájdalmát: útközben egyszerre találkozik számítással, rágalommal, megaláztatással és politikai
Absolon lázadása és Dávid menekülése Jeruzsálemből. A 2Sámuel 15. fejezete megmutatja, hogyan készíti elő Absolon tudatosan a lázadást, miközben hízelgéssel, látszólagos igazságossággal és számító türelemmel