1Krón 19:1 – 19:19

Dávid bosszút állt az Ammonitákon követeinek megcsúfolásáért

  1 Történt ezután, hogy meghalt Náhás, az Ammon fiainak királya, és uralkodék az ő fia helyette.
  2 És monda Dávid: Minden jóval leszek a Náhás fiához, Hánunhoz; mert az ő atyja is jól tett volt velem. Ezért Dávid követeket külde ő hozzá, akik vigasztalnák őt az ő atyjának [halála] miatt; és elmenének a Dávid szolgái az Ammon fiainak földére Hánunhoz, hogy őt vigasztalnák.
  3 Akkor mondának az Ammon fiainak főemberei Hánunnak: Azt hiszed-e, hogy Dávid atyád iránti tiszteletből küldött hozzád vigasztalókat? Avagy nem azért jöttek-e az ő szolgái hozzád, hogy a földet megvizsgálják, elpusztítsák és kikémleljék?
  4 Megfogatá azért Hánun a Dávid szolgáit és azokat megnyíratá, és ruhájukat félig elmetszeté az ő derekukig, és úgy bocsátá el őket.
  5 Elmenének pedig és értesíték Dávidot, hogy mi történt a férfiakkal. És külde eléjük (mert azok a férfiak felette nagy gyalázattal illettettek vala) és ezt üzené a király: Maradjatok Jérikhóban, míg szakállatok megnövénd, akkor jöjjetek hozzám.
  6 Látván pedig az Ammon fiai, hogy tisztességtelen dolgot cselekedtek vala Dáviddal, küldének Hánun és az Ammon fiai ezer tálentum ezüstöt, hogy fogadjanak szekereket és lovagokat Mezopotámiából, szíriai Maakából és Sóbából.
  7 Fogadának azért maguknak harminckétezer szekeret, Maakának királyát is az ő népével együtt, akik eljövének és tábort járának Medeba előtt. Az Ammon fiai is összegyűlének az ő városaikból és jövének az ütközetre.
  8 Amit mikor meghallott Dávid, elküldé Joábot és a vitézek egész seregét.
  9 És az Ammon fiai kimenvén, csatarendbe állának a város kapuja előtt; amely királyok pedig [segítségre] jöttek vala, külön valának a mezőn.
  10 Látván pedig Joáb, hogy mind elől, mind hátul ellenség állana, kiválaszta az egész Izrael harcosai közül [egynéhányat], és a szíriabeliek ellen rendelé.
  11 A nép többi részét pedig testvérére, Abisaira bízá, és [ezek] az Ammon fiaival állának szembe.
  12 És monda: Ha a szíriabeliek rajtam erőt vennének, légy segítségemre; ha pedig az Ammon fiai rajtad vennének erőt, én is megsegéllek.
  13 Légy erős, sőt legyünk bátrak mindnyájan a mi népünkért és a mi Istenünk városaiért; az Úr pedig cselekedje azt, ami neki tetszik.
  14 Harcra indula azért Joáb és az ő hada a szíriabeliek ellen, akik őelőtte megfutamodának.
  15 Az Ammon fiai pedig mikor látták, hogy megfutamodának a szíriabeliek: ők is megfutamodának Abisai elől az ő testvére elől, és a városba menekülének; Joáb pedig visszatért Jeruzsálembe.
  16 Látván pedig a szíriabeliek, hogy az Izrael előtt megverettetének, követeket küldének és kihozatták a szíriabelieket, akik a folyóvízen túl laknak vala, és Sófák, a Hadadézer seregeinek vezére volt az elöljárójuk.
  17 Mikor pedig hírül adák Dávidnak, összegyűjté az egész Izraelt, és a Jordán vizén átmenvén, hozzájuk érkezék és csatarendbe állott ellenük. És mikor csatarendbe állott Dávid a szíriabeliek ellen, ők is megütközének ő vele.
  18 De a szíriabeliek megfutamodának Izrael elől, és levága Dávid a szíriabeliek közül hétezer szekeret és negyvenezer gyalogot; annak felette Sófákot, a sereg vezérét is megölé.
  19 Mikor pedig látták a Hadadézer szolgái, hogy Izrael előtt legyőzetének: békét kötöttek Dáviddal és szolgálának neki, és nem akarák többször a szíriabeliek megsegélleni az Ammon fiait.