És lőn, hogy amint felemésztette a földnek füvét, azt mondám
És lőn, hogy amint felemésztette a földnek füvét, azt mondám: Uram, Isten! légy kegyelmes, kérlek! Hogyan állhasson meg Jákób, hiszen kicsiny?! Ámós 7:1 – 7:17
Mennyei Atyánk örök igaz megmásíthatatlan tiszta Igéi a mi Urunk Jézus Krisztusa által.
1 Történt ezután, hogy meghalt Náhás, az Ammon fiainak királya, és uralkodék az ő fia helyette.
2 És monda Dávid: Minden jóval leszek a Náhás fiához, Hánunhoz; mert az ő atyja is jól tett volt velem. Ezért Dávid követeket külde ő hozzá, akik vigasztalnák őt az ő atyjának [halála] miatt; és elmenének a Dávid szolgái az Ammon fiainak földére Hánunhoz, hogy őt vigasztalnák.
3 Akkor mondának az Ammon fiainak főemberei Hánunnak: Azt hiszed-e, hogy Dávid atyád iránti tiszteletből küldött hozzád vigasztalókat? Avagy nem azért jöttek-e az ő szolgái hozzád, hogy a földet megvizsgálják, elpusztítsák és kikémleljék?
4 Megfogatá azért Hánun a Dávid szolgáit és azokat megnyíratá, és ruhájukat félig elmetszeté az ő derekukig, és úgy bocsátá el őket.
5 Elmenének pedig és értesíték Dávidot, hogy mi történt a férfiakkal. És külde eléjük (mert azok a férfiak felette nagy gyalázattal illettettek vala) és ezt üzené a király: Maradjatok Jérikhóban, míg szakállatok megnövénd, akkor jöjjetek hozzám.
6 Látván pedig az Ammon fiai, hogy tisztességtelen dolgot cselekedtek vala Dáviddal, küldének Hánun és az Ammon fiai ezer tálentum ezüstöt, hogy fogadjanak szekereket és lovagokat Mezopotámiából, szíriai Maakából és Sóbából.
7 Fogadának azért maguknak harminckétezer szekeret, Maakának királyát is az ő népével együtt, akik eljövének és tábort járának Medeba előtt. Az Ammon fiai is összegyűlének az ő városaikból és jövének az ütközetre.
8 Amit mikor meghallott Dávid, elküldé Joábot és a vitézek egész seregét.
9 És az Ammon fiai kimenvén, csatarendbe állának a város kapuja előtt; amely királyok pedig [segítségre] jöttek vala, külön valának a mezőn.
10 Látván pedig Joáb, hogy mind elől, mind hátul ellenség állana, kiválaszta az egész Izrael harcosai közül [egynéhányat], és a szíriabeliek ellen rendelé.
11 A nép többi részét pedig testvérére, Abisaira bízá, és [ezek] az Ammon fiaival állának szembe.
12 És monda: Ha a szíriabeliek rajtam erőt vennének, légy segítségemre; ha pedig az Ammon fiai rajtad vennének erőt, én is megsegéllek.
13 Légy erős, sőt legyünk bátrak mindnyájan a mi népünkért és a mi Istenünk városaiért; az Úr pedig cselekedje azt, ami neki tetszik.
14 Harcra indula azért Joáb és az ő hada a szíriabeliek ellen, akik őelőtte megfutamodának.
15 Az Ammon fiai pedig mikor látták, hogy megfutamodának a szíriabeliek: ők is megfutamodának Abisai elől az ő testvére elől, és a városba menekülének; Joáb pedig visszatért Jeruzsálembe.
16 Látván pedig a szíriabeliek, hogy az Izrael előtt megverettetének, követeket küldének és kihozatták a szíriabelieket, akik a folyóvízen túl laknak vala, és Sófák, a Hadadézer seregeinek vezére volt az elöljárójuk.
17 Mikor pedig hírül adák Dávidnak, összegyűjté az egész Izraelt, és a Jordán vizén átmenvén, hozzájuk érkezék és csatarendbe állott ellenük. És mikor csatarendbe állott Dávid a szíriabeliek ellen, ők is megütközének ő vele.
18 De a szíriabeliek megfutamodának Izrael elől, és levága Dávid a szíriabeliek közül hétezer szekeret és negyvenezer gyalogot; annak felette Sófákot, a sereg vezérét is megölé.
19 Mikor pedig látták a Hadadézer szolgái, hogy Izrael előtt legyőzetének: békét kötöttek Dáviddal és szolgálának neki, és nem akarák többször a szíriabeliek megsegélleni az Ammon fiait.
“Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Tehát jól értsük meg: a világ fölött győzedelmeskedik a hit! A hitnek tehát igenis köze van a világhoz, és annak mindenféle problémájához. Nem olyan valami tehát a hit, ami a földi élettől és annak szükségeitől különválva, ettől nagy messzeségben lévő szellemi szférában él. Tehát nemcsak vasárnapi vagy templomi hit, amelyiknek semmi köze nincsen ahhoz, ami az embert napról napra, óráról órára foglalkoztatja. Persze, ilyen, földi élettől elszakadt hit is van, és az a baj, hogy a legtöbb ember különválasztja egymástól a hitéletét és az evilágban való életét. Azt tartja, hogy a hit csak a túlvilági ügyek elintézésénél szükséges, de amint földi kérdésekről, a mindennapi élet gondjairól-bajairól van szó: ide már nem hit kell, hanem meggondolás, értelem, ügyesség, ravaszság vagy pénz!
És lőn, hogy amint felemésztette a földnek füvét, azt mondám: Uram, Isten! légy kegyelmes, kérlek! Hogyan állhasson meg Jákób, hiszen kicsiny?! Ámós 7:1 – 7:17
Akik a bort serlegekkel isszák, és szín-olajjal kenegetőznek, és nem búsulnak a József romlásán: Ámós 6:1 – 6:14 Fenyegetés Júda és Izráel előkelőinek fényűzése és
Gyűlöljétek a gonoszt és szeressétek a jót; állítsátok vissza a kapuban az igazságot; talán megkegyelmez az Úr, a Seregek Istene a József maradékinak. Ámós 5:1