Mennyei Atyánk örök igaz megmásíthatatlan tiszta Igéi a mi Urunk Jézus Krisztusa által.
1 Magasztaljátok az Urat, hívjátok segítségül az ő nevét, hirdessétek a népek között az ő cselekedeteit!
2 Énekeljetek neki, zengedezzetek neki, beszéljétek el minden ő csodatételét.
3 Dicsekedjetek az ő szent nevével; örvendezzen azoknak a szívük, akik keresik az Urat.
4 Kívánjátok az Urat és az ő erejét; keressétek az ő orcáját szüntelen.
5 Emlékezzetek meg az ő csodáiról, amelyeket cselekedett; jeleiről és az ő szájának ítéleteiről.
6 Oh Ábrahámnak, az ő szolgájának magva; oh Jákóbnak, az ő választottának fiai!
7 Ő, az Úr a mi Istenünk, az egész földre [kihat] az ő ítélete.
8 Megemlékezik az ő szövetségéről mindörökké; az ő rendeletéről, amelyet megszabott ezer nemzetségiglen;
9 Amelyet kötött Ábrahámmal, és az ő Izsáknak tett esküvéséről.
10 És odaállatta azt Jákóbnak szabályul, Izraelnek örök szövetségül,
11 Mondván: Neked adom Kanaán földét, sors szerint való örökségetekül.
12 Mikor még csekély számmal valának, igen kevesen és [mintegy] zsellérek abban,
13 És egyik nemzettől a másikhoz bujdosának, egyik országból a másik néphez:
14 Nem engedé, hogy valaki nyomorgassa őket, sőt királyokat is megfenyített miattuk, [mondván]:
15 Meg ne illessétek az én felkentjeimet, és az én prófétáimnak ne ártsatok!
16 Mikor éhséget idéze elő a földön; [és] a kenyérnek minden botját eltöré,
17 Elküldött előttük egy férfiút, Józsefet, aki rabul adatott vala el;
18 A lábait béklyóba szorították, ő maga vasban járt vala,
19 Mindazideig, amíg szava beteljesedett. Az Úr beszéde megpróbálta őt.
20 Elküldött a király és feloldotta őt, a népeken uralkodó, és szabaddá tette őt;
21 Úrrá tevé őt az ő házán, és uralkodóvá minden jószágán;
22 Hogy főembereit tetszése szerint kötöztetheté, és véneit is bölcsességre taníthatá.
23 És beméne Izrael Egyiptomba, s Jákób a Khám földén zsellérkedék.
24 És igen megszaporítá az ő népét, és erősebbé tevé elnyomóinál.
25 Elváltoztatá azoknak szívét, hogy gyűlöljék az ő népét, [és] álnokul cselekedjenek az ő szolgáival.
26 Elküldte Mózest, az ő szolgáját, és Áront, akit választott vala.
27 Elvégezék azok között az ő jeleit, és a csodákat a Khám földén.
28 Sötétséget bocsátott és elsötétítette [azt,] és azok nem engedetlenkedtek az ő rendeleteinek.
29 Vizeiket vérré változtatá, és megölé az ő halaikat.
30 Földjük békáktól hemzsege, [még] a királyuk termeiben [is].
31 Szólt, és támadának legyek és szúnyogok minden ő határukon.
32 Adott nekik eső gyanánt jégesőt, [és] lángoló tüzet a földjükre.
33 És elvevé szőlőjüket és fügefájukat, és széttördelé határuknak élő fáit.
34 Szólt és támada sáska, és megszámlálhatatlan cserebogár.
35 És megemészte minden növényt az ő földjükön, és az ő szántóföldjüknek gyümölcsét megemészté.
36 És megöle minden elsőszülöttet földjükön, minden erejüknek zsengéjét.
37 És kihozá őket ezüsttel és arannyal, és nemzetségeikben nem volt beteges.
38 Örült Egyiptom, mikor kijövének, mert a tőlük való félelem megszállta őket.
39 Felhőt terjeszte ki, hogy befedezze [őket], és tüzet, hogy világítson éjjel.
40 Könyörgött és fürjeket hoza, és mennyei kenyérrel elégítette meg őket.
41 Megnyitotta a kősziklát és víz zúdula ki, folyóként futott a sivatagon.
42 Mert megemlékezett az ő szentséges ígéretéről, [amelyet tőn] Ábrahámnak, az ő szolgájának.
43 Kihozá azért az ő népét örömmel, [és] az ő választottait vigassággal.
44 És nekik adá a pogányok földét, és öröklék a népek fáradságos szerzeményét.
45 Azért, hogy megtartsák az ő rendeleteit, és törvényeit megőrizzék. Dicsérjétek az Urat!
“Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Tehát jól értsük meg: a világ fölött győzedelmeskedik a hit! A hitnek tehát igenis köze van a világhoz, és annak mindenféle problémájához. Nem olyan valami tehát a hit, ami a földi élettől és annak szükségeitől különválva, ettől nagy messzeségben lévő szellemi szférában él. Tehát nemcsak vasárnapi vagy templomi hit, amelyiknek semmi köze nincsen ahhoz, ami az embert napról napra, óráról órára foglalkoztatja. Persze, ilyen, földi élettől elszakadt hit is van, és az a baj, hogy a legtöbb ember különválasztja egymástól a hitéletét és az evilágban való életét. Azt tartja, hogy a hit csak a túlvilági ügyek elintézésénél szükséges, de amint földi kérdésekről, a mindennapi élet gondjairól-bajairól van szó: ide már nem hit kell, hanem meggondolás, értelem, ügyesség, ravaszság vagy pénz!
És lészen azon a napon, így szól a Seregeknek Ura: Kivesztem a bálványok neveit e földről, és emlegetni sem fogják többé; sőt a prófétákat és
Azon a napon olyanokká teszem Júda fejedelmeit, mint amilyen a tüzes serpenyő a fák között, és amilyen a tüzes fáklya a kévék között: megemésztenek jobb
Legeltetém hát a leölésre szánt juhokat, azaz a megnyomorgatott juhokat, és választék magamnak két pálcát, az egyiket nevezém szépségnek, a másikat nevezém egyességnek; így legeltetém