Manassé öröksége, Celofhád leányai és a panaszkodás helyett hitből való birtokbavétel

Józsué 17 József törzsének másik ágáról, Manasséról szól: kijelöli örökségének részeit, és hangsúlyozza, hogy Isten ígéretei a családokra és nemzetségekre nézve is valóságosan teljesednek. Külön kiemeli Celofhád leányainak esetét, akik hittel kérik a nekik járó örökséget, és a törvény szerint meg is kapják azt – ez Isten igazságosságát és rendjét mutatja. A fejezet második felében József fiai panaszkodnak, hogy kevés nekik a rész, de Józsué visszatereli őket a felelősséghez: van hely, irtsák ki az erdőt, és foglalják el azt, amit kaptak. Mégis ott a figyelmeztetés: több helyen nem űzték ki a kánaánitákat, hanem kényszermunkára fogták őket, ami engedelmesség helyett haszonelvű kompromisszum. A fejezet üzenete: az örökség ajándék, de hitet és cselekvő bátorságot kíván; a panaszkodás nem pótolja az engedelmességet, és a „megtűrt” ellenség később csapdává lesz.

Józs 17:1 – 17:18

Manassé másik féltörzsének öröksége

  1 Lőn sors által való része Manassé nemzetségének is, mert ő vala elsőszülötte Józsefnek, Mákirnak, a Manassé elsőszülöttének, Gileád atyjának, mivelhogy hadakozó férfiú vala, juta neki Gileád és Básán.
  2 Manassé többi fiainak is juta az ő családjaik szerint: Abiézer fiainak, Hélek fiainak, Aszriél fiainak, Sekem fiainak, Héfer fiainak és Sémida fiainak. Ezek Manassénak a József fiának fiúgyermekei, az ő családjaik szerint.
  3 De Célofhádnak, Héfer fiának (ez Gileád fia, [ez] Mákir fia, [ez] Manassé fia) nem valának fiai, hanem csak leányai. Ezek valának pedig leányainak nevei: Makhla, Nóa, Khogla, Milkha és Thirca.
  4 Ezek odajárulának Eleázár pap elé, Józsuénak, a Nún fiának eleibe és a fejedelmek elé, mondván: Az Úr megparancsolta Mózesnek, hogy örökséget adjon nekünk a mi atyánkfiai között. Adott vala azért nekik örökséget az Úr beszéde szerint, az ő atyjuknak bátyjai között.
  5 Tíz rész esék azért Manassénak, Gileád és Básán földén kívül, amelyek túl vannak a Jordánon.
  6 Mert a Manassé leányai örökséget kaptak az ő fiai között; Gileád földje pedig a Manassé többi fiaié lőn.
  7 A Manassé határa pedig Ásertől Mikmetháth felé vala, amely Sikem előtt van. És méne a határ jobb kéz felé, Én-Tappuahnak lakói felé.
  8 Manasséé volt Tappuah földje, de Tappuah a Manassé határa felé az Efraim fiaié vala.
  9 És alámegy a határ a Kána patakjára, a pataknak déli részére. Ezek a városok Efraiméi a Manassé városai között. Manassé határa pedig a pataktól észak felé és a széle a tengernél vala.
  10 Délről Efraimé, északról pedig Manasséé, és ennek határa a tenger vala. De észak felől Áserbe ütköznek, napkelet felől pedig Issakhárba.
  11 És a Manasséé vala Issakhárban és Áserben: Béth-Seán és mezővárosai, Jibleám és mezővárosai, Dórnak lakosai és mezővárosai, Én-Dórnak lakosai és mezővárosai, Thaanaknak lakosai és mezővárosai, és Megiddó lakosai és mezővárosai, három hegyi tartomány.
  12 De nem bírták elfoglalni Manassénak fiai ezeket a városokat, és sikerült a kananeusnak ott maradni azon a földön.
  13 De mihelyt megerősödtek vala Izrael fiai, robot alá veték a kananeust, de teljességgel nem űzék ki őket.
  14 József fiai pedig szóltak vala Józsuéval, mondván: Miért adtál nekem egy sors szerint való örökséget és egy osztályrészt, holott én sok nép vagyok, mivelhogy ez ideig megáldott engem az Úr?!
  15 Józsué pedig monda nekik: Ha sok nép vagy te, menj fel az erdőre, és írts ott magadnak a perizeusoknak és Refaimnak földén, ha szoros neked az Efraim hegye.
  16 És mondának a József fiai: Nem elegendő nekünk ez a hegy, a kananeusoknak pedig, akik a völgyi síkon laknak, mindnek vas-szekerük van; úgy azoknak, akik Béth-Seanban és mezővárosaiban, mint azoknak, akik a Jezréel völgyében vannak.
  17 Szóla pedig Józsué a József házának, Efraimnak és Manassénak, mondván: Sok nép vagy te és nagy erőd van neked, nem lesz neked [csak] egy sors szerint való részed;
  18 Mert hegyed lesz neked. Ha erdő az, úgy írtsd ki azt, és annak szélei is a tieid lesznek; mert kiűzöd a kananeust, noha vas-szekere van neki, [s] noha erős az.