1Sám 22:1 – 22:23

Dávid tovább bújdosik

  1 Elméne azért onnan Dávid, és elfutott Adullám barlangjába. És mikor meghallották testvérei és atyjának egész háza [népe], oda menének hozzá.
  2 És hozzá gyűlének mindazok, akik nyomorúságban valának, és mindazok, akiknek hitelezőik voltak, és minden elkeseredett ember, ő pedig vezérük lett azoknak; és mintegy négyszázan valának ő vele.
  3 És elméne onnan Dávid Micpába, Moáb [földére], és monda Moáb királyának: Hadd jöjjön ide hozzátok az én atyám és anyám, míg megtudom, hogy mit fog cselekedni velem az Isten.
  4 És vivé őket Moáb királya elé, és ott maradának vele mindaddig, míg Dávid a várban volt.
  5 Gád próféta pedig monda Dávidnak: Ne maradj a várban, [hanem] eredj és menj el Júda földére. Elméne azért Dávid, és Héreth erdejébe ment.

Saul az áruló Doéggel nyolcvanöt papot megölet

  6 És meghallotta Saul, hogy előtűnt Dávid és azok az emberek, akik vele valának; (Saul pedig Gibeában tartózkodék a hegyen a fa alatt és dárdája a kezében vala és szolgái mindnyájan mellette állának).
  7 Monda azért Saul az ő szolgáinak, akik mellette állottak: Halljátok meg Benjáminnak fiai! Isainak fia adni fog-e nektek mindnyájatoknak szántóföldeket és szőlő[hegyeket], és mindnyájatokat ezredesekké és századosokká fog-e tenni,
  8 Hogy mindnyájan összeesküdtetek ellenem? És senki sincs, aki tudósítana engem, hogy fiam szövetséget kötött Isai fiával? És senki sincs közöttetek, aki szánakoznék felettem, és megmondaná nekem, hogy fiam fellázította szolgámat ellenem, hogy leselkedjék utánam, mint ahogy e mai napon megtetszik?
  9 Akkor felele az edomita Doég, aki Saul szolgái közt állott: Én láttam, hogy az Isai fia Nóbba ment vala az Akhitób fiához, Akhimélek paphoz.
  10 Aki őérette megkérdé az Urat, és eleséget adott neki, sőt a filiszteus Góliáth kardját is neki adá.
  11 Akkor elkülde a király, hogy elhívják Akhimélek papot, az Akhitób fiát és atyjának egész háza[népét], a papokat, akik Nóbban valának; és eljövének mindnyájan a királyhoz.
  12 És monda Saul: Halld meg most te, Akhitóbnak fia! Ő pedig monda: Ímhol vagyok uram.
  13 És monda neki Saul: Miért ütöttetek pártot ellenem, te és Isainak fia, hogy kenyeret és kardot adtál neki, és őérette megkérdezéd az Istent, hogy fellázadjon ellenem, hogy leselkedjék, mint ahogy most történik?
  14 És felele Akhimélek a királynak, és monda: Minden szolgáid között kicsoda hűségesebb Dávidnál, aki a királynak veje, és aki akaratod szerint jár, és tisztelt [ember] a te házadban?
  15 Vajon csak ma kezdém-e az Istent őérette megkérdezni? Távol legyen tőlem! Ne tulajdonítson olyat a király szolgájának, sem atyám egész háza[népének], mert erről a dologról semmit sem tud a te szolgád, sem kicsinyt, sem nagyot.
  16 A király pedig monda: Meg kell halnod Akhimélek, neked és a te atyád egész háza[népének]!
  17 És monda a király a poroszlóknak, akik mellette állának: Vegyétek körül és öljétek le az Úrnak papjait, mert az ő kezük is Dávid mellett vala, mert tudták, hogy ő menekül, és még sem mondták meg nekem. A király szolgái azonban nem akarták kezeiket felemelni, hogy az Úrnak papjaira rohanjanak.
  18 Akkor monda a király Doégnak: Fordulj [nekik] te, és rohanj a papokra. És ellenük fordula az edomita Doég, és ő rohana a papokra. És azon a napon nyolcvanöt embert ölt meg, akik gyolcs efódot viselének.
  19 És Nóbot [is], a papok városát fegyvernek élével vágatá le, mind a férfit, mind az asszonyt, mind a gyermeket, mind a csecsemőt; az ökröt és szamarat és bárányt, fegyvernek élével.
  20 Akhitób fiának, Akhiméleknek egy fia azonban, akit Abjáthárnak hívtak, elmenekült, és Dávid után futott.
  21 És megmondá Abjáthár Dávidnak, hogy megölette Saul az Úrnak papjait.
  22 Dávid pedig monda Abjáthárnak: Tudtam én azt [már] aznap, mert ott volt az edomita Doég, hogy bizonyosan megmondja Saulnak. Én adtam okot atyád egész háza[népének] halálára.
  23 Maradj nálam, ne félj; mert aki az én életemet halálra keresi, az keresi a te életedet is, azért te bátorságosan lehetsz mellettem.