Jer 8:1 – 8:22

A legnagyobb gyalázat; pusztulás és száműzetés jön a népre Istentől való elszakadásáért

  1 Abban az időben, azt mondja az Úr, kihányják majd Júda királyainak csontjait és az ő fejedelmeinek csontjait, a papok csontjait és a próféták csontjait és Jeruzsálem lakosainak csontjait az ő sírjaikból;
  2 És kiterítik azokat a napra és a holdra és az égnek minden serege elé, amelyeket szerettek, és amelyeknek szolgáltak, és amelyek után jártak, és amelyeket kerestek, és amelyek előtt leborultak; nem szedetnek össze, el sem temettetnek, ganéjjá lesznek a föld színén!
  3 És inkább választja a halált, mint az életet az egész maradék, [mindazok], akik megmaradtak a gonosz nemzetségből, mindazokon a helyeken; [ahol] megmaradtak, ahová kiűztem őket; azt mondja a Seregek Ura!
  4 Ezt is mondjad nekik: Így szól az Úr: Úgy esnek-e el, hogy fel nem kelhetnek? Ha elfordulnak, nem fordulhatnak-e vissza?
  5 Miért fordult el ez a nép, Jeruzsálem [népe], örök elfordulással? A csalárdságnak adták magukat, visszafordulni nem akarnak.
  6 Figyeltem és hallottam: nem igazán beszélnek, senki sincs, aki megbánja az ő gonoszságát, ezt mondván: Mit cselekedtem? Mindnyájan az ő futó-pályájukra térnek, mint a harcra rohanó ló.
  7 Még az eszterág is tudja a maga rendelt idejét az égben, és a gerlice, a fecske és daru is megtartják, hogy mikor kell elmenniük, de az én népem nem tudja az Úr ítéletét!
  8 Hogyan mondhatjátok: Bölcsek vagyunk, és az Úr törvénye nálunk van? Bizony íme hazugságra munkál az írástudók hazug tolla!
  9 Megszégyenülnek a bölcsek, megrémülnek és megfogattatnak! Íme, megvetették az Úr szavát; micsoda bölcsességük van tehát nekik?
  10 Azért az ő feleségeiket idegeneknek adom, mezőiket hódítóknak; mert kicsinytől fogva nagyig mindnyájan nyereség után nyargalnak; a prófétától fogva a papig mindnyájan hamisságot űznek.
  11 És hazugsággal gyógyítgatják az én népem leányának romlását, mondván: Békesség, békesség, és nincs békesség!
  12 Szégyenkezniük kellene, hogy utálatosságot cselekedtek; de szégyenkezni nem szégyenkeznek, még pirulni sem tudnak: ezért elesnek majd az elesendőkkel; az ő megfenyíttetésük idején elhullanak, azt mondja az Úr.
  13 Végképpen véget vetek nekik, azt mondja az Úr! Nincs gerezd a szőlőtőkén, nincs füge a fügefán, a levele is elhervadt; azt teszem azért, hogy tovavigyék őket.
  14 Miért ülünk [még]? Gyűljetek össze, és menjünk be az erősített városokba, és hallgassunk ott; mert az Úr, a mi Istenünk hallgatásra juttatott minket, és mérges vizet adott innunk; mert vétkeztünk az Úr ellen!
  15 [Miért] békességre várni, holott nincs semmi jó; gyógyító időre, holott íme [itt] van az ijedelem.
  16 Dántól fogva hallatszik az ő lovainak tüsszögése; méneinek nyerítő hangjától reng az egész föld; és eljőnek és megemésztik e földet és mindenét, amije van, a várost és annak lakóit.
  17 Mert íme, én vipera-kígyókat bocsátok reátok, amelyek ellen nincsen varázslás, és megmarnak titeket, azt mondja az Úr!
  18 Megnyugodhatom-e a nyomorúság felett? Szívem eleped énbennem!
  19 Íme, az én népem leányának kiáltó szava a messze földről: Nincsen-e ott az Úr a Sionon? Nincsen-e azon az ő királya? Miért ingereltek fel engem az ő faragott bálványaikkal, az idegen semmiségekkel?
  20 Elmúlt az aratás, elvégződött a nyár, és mi nem szabadultunk meg!
  21 Az én népem leányának romlása miatt megromlottam, szomorkodom, iszonyat fogott el engem!
  22 Nincsen-e balzsamolaj Gileádban? Nincsen-e ott orvos? Miért nem gyógyíttatott meg az én népem leánya?