Mennyei Atyánk örök igaz megmásíthatatlan tiszta Igéi a mi Urunk Jézus Krisztusa által.
1 Fiam! ha kezes lettél a te barátodért, [és] kezedet adván, kötelezted magadat másért:
2 Szádnak beszédei által estél tőrbe, megfogattattál a te szádnak beszédeivel.
3 Ezt műveld azért fiam, és mentsd ki magadat, mert a te felebarátodnak kezébe jutottál; eredj, alázd meg magadat, és kényszerítsd felebarátodat.
4 Még álmot se engedj szemeidnek, se szunnyadást szemöldökeidnek,
5 Szabadítsd ki magadat, mint a zerge a [vadász] kezéből, és mint a madár a madarásznak kezéből.
6 Eredj a hangyához, te rest, nézd meg az ő utait, és légy bölcs!
7 Akinek nincs vezére, igazgatója, vagy ura,
8 Nyárban szerzi meg az ő kenyerét, aratáskor gyűjti eledelét.
9 Oh te rest, meddig fekszel? mikor kelsz fel a te álmodból?
10 Még egy kis álom, még egy kis szunnyadás, még egy kis kéz-összefonás, hogy pihenjek.
11 Így jő el, mint az útonjáró, a te szegénységed, és a te szűkölködésed, mint a pajzsos férfiú!
12 Haszontalan ember, hamis férfiú, aki álnok szájjal jár,
13 Aki hunyorgat szemeivel; lábaival is szól, és ujjaival jelt ad.
14 Álnokság van az ő szívében, gonoszt forral minden időben, háborúságot indít.
15 Annak okáért hirtelen eljő az ő nyomorúsága, gyorsan megrontatik, s nem lesz gyógyulása.
16 E hat dolgot gyűlöli az Úr, és hét dolog utálat az ő lelkének:
17 A kevély szemek, a hazug nyelv, és az ártatlan vért ontó kezek,
18 Az álnok gondolatokat forraló elme, a gonoszra sietséggel futó lábak,
19 A hazugságlehelő hamis tanú, és aki szerez háborúságokat az atyafiak között!
20 Őrizd meg, fiam, atyád parancsolatát, és anyád tanítását el ne hagyd.
21 Kösd azokat szívedre mindenkor, fűzd a nyakadba.
22 Valahová mégysz, vezérel téged, mikor aluszol, őriz téged, mikor felserkensz, beszélget te veled.
23 Mert szövétnek a parancsolat, és a tudomány világosság, és életnek útja a tanító-feddések.
24 Hogy a gonosz asszonytól téged megőrizzenek, az idegen asszony nyelvének hízelkedésétől.
25 Ne kívánd az ő szépségét szívedben, és meg ne fogjon téged szemöldökeivel;
26 Mert a parázna asszony miatt [jut az ember] egy darab kenyérre, és [más] férfi felesége drága életet vadász!
27 Vehet-e valaki tüzet az ő keblébe, hogy ruhái meg ne égnének?
28 Vagy járhat-e valaki elevenszénen, hogy lábai meg ne égnének?
29 Így van, valaki bemegy felebarátjának feleségéhez, nem marad büntetlen, valaki illeti azt!
30 Nem utálják meg a lopót, ha lop az ő kívánságának betöltésére, mikor éhezik;
31 És ha rajta kapatik, hétannyit kell adnia, az ő házának minden marháját érte adhatja;
32 Aki pedig asszonnyal paráználkodik, bolond; aki magát el akarja veszteni, az cselekszi ezt!
33 Vereséget és gyalázatot nyer, és az ő gyalázata el nem töröltetik.
34 Mert a féltékenység a férfiú haragja, és nem cselekszik kegyelmességgel a bosszúállásnak napján.
35 Nem gondol semmi váltsággal, nem nyugszik meg rajta, még ha nagy sok ajándékot adsz is neki.
“Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Tehát jól értsük meg: a világ fölött győzedelmeskedik a hit! A hitnek tehát igenis köze van a világhoz, és annak mindenféle problémájához. Nem olyan valami tehát a hit, ami a földi élettől és annak szükségeitől különválva, ettől nagy messzeségben lévő szellemi szférában él. Tehát nemcsak vasárnapi vagy templomi hit, amelyiknek semmi köze nincsen ahhoz, ami az embert napról napra, óráról órára foglalkoztatja. Persze, ilyen, földi élettől elszakadt hit is van, és az a baj, hogy a legtöbb ember különválasztja egymástól a hitéletét és az evilágban való életét. Azt tartja, hogy a hit csak a túlvilági ügyek elintézésénél szükséges, de amint földi kérdésekről, a mindennapi élet gondjairól-bajairól van szó: ide már nem hit kell, hanem meggondolás, értelem, ügyesség, ravaszság vagy pénz!
És lőn azok közül a napok közül egyen, mikor ő a népet tanítá a templomban, és az evangéliumot hirdeté, előállának a főpapok és az írástudók
Mikor pedig immár közelgete az Olajfák hegyének lejtőjéhez, a tanítványok egész sokasága örvendezve kezdé dicsérni az Istent fennszóval mindazokért a csodákért, amelyeket láttak; Luk 19:1
Jézus ezeket hallván, monda neki: Még egy fogyatkozás van benned: Add el mindenedet, amid van, és oszd el a szegényeknek, és kincsed lesz mennyországban; és