Mennyei Atyánk örök igaz megmásíthatatlan tiszta Igéi a mi Urunk Jézus Krisztusa által.
1 Dávid zsoltára.; Az Úr az én pásztorom; nem szűkölködöm.
2 Füves legelőkön nyugtat engem, [és] csendes vizekhez terelget engem.
3 Lelkemet megvidámítja, az igazság ösvényein vezet engem az ő nevéért.
4 Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert te velem vagy; a te vessződ és botod, azok vigasztalnak engem.
5 Asztalt terítesz nekem az én ellenségeim előtt; elárasztod fejem olajjal; csordultig van a poharam.
6 Bizonyára jóságod és kegyelmed követnek engem életem minden napján, s az Úr házában lakozom hosszú ideig.
“Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Tehát jól értsük meg: a világ fölött győzedelmeskedik a hit! A hitnek tehát igenis köze van a világhoz, és annak mindenféle problémájához. Nem olyan valami tehát a hit, ami a földi élettől és annak szükségeitől különválva, ettől nagy messzeségben lévő szellemi szférában él. Tehát nemcsak vasárnapi vagy templomi hit, amelyiknek semmi köze nincsen ahhoz, ami az embert napról napra, óráról órára foglalkoztatja. Persze, ilyen, földi élettől elszakadt hit is van, és az a baj, hogy a legtöbb ember különválasztja egymástól a hitéletét és az evilágban való életét. Azt tartja, hogy a hit csak a túlvilági ügyek elintézésénél szükséges, de amint földi kérdésekről, a mindennapi élet gondjairól-bajairól van szó: ide már nem hit kell, hanem meggondolás, értelem, ügyesség, ravaszság vagy pénz!
Dávid üldöztetése, Isten vezetése és időbeni szabadítás Saul csapdái között. Az 1Sámuel 23 bemutatja, hogy Dávid nem a félelem, hanem az Úr vezetése szerint cselekszik:
Dávid az Adullám barlangjában és Saul kegyetlensége Nób ellen. Az 1 Sámuel 22. fejezetben Dávid az Adullám barlangjába menekül, ahol köré gyűlnek a nyomorult, eladósodott
Dávid menekülése, a szent kenyér és Góliát kardja. Az 1 Sámuel 21. fejezetben Dávid menekülése tovább folytatódik, és szükséghelyzetben Ahimélek paphoz megy Nóbba, ahol kenyeret