Zsolt 52:1 – 52:11
A kegyesnek vigasztalódása, mikor a rágalmazó bántja
1 Az éneklőmesternek; Dávid tanítása;
2 Mikor az Idumeus Dóeg eljött és hírt vitt Saulnak, és ezt mondá neki: Dávid az Akhimélek házába ment be.
3 Mit dicsekedel gonoszságban, oh te magabíró? Az Istennek kegyelme szüntelen való!
4 Nyelved ártalmakon elmélkedik, s olyan mint az éles olló, te álnokságnak mestere!
5 Szereted a gonoszt inkább, hogy nem a jót, és a hazugságot inkább, mint igazságot szólni. Szela.
6 Szeretsz minden ártalmas beszédet, [és] az álnok nyelvet.
7 Meg is ront az Isten téged, teljesen eltakarít, kigyomlál téged a te hajlékodból, és kiszaggat téged az élők földéről. Szela.
8 És látják [ezt] az igazak, és félnek, és nevetnek rajta:
9 Íme az a férfiú, aki nem Istent fogadta erősségévé, hanem az ő gazdagságának sokaságában bízott, és ereje az ő gonoszságában volt!
10 Én pedig mint zöldellő olajfa Isten házában, bízom Isten kegyelmében mind örökkön örökké.
11 Áldlak téged örökké, hogy [így] cselekedtél; nevedben remélek, mert jóságos [vagy], a te híveid előtt.