Jób 15:1 – 15:35

Elifáz második beszéde: feddi Jóbot vakmerő szavaiért és rajzolja az istentelenek nyomorúságát

  1 Majd felele a Témánból való Elifáz és monda:
  2 Vajon a bölcs felelhet-e [ilyen] szeles tudománnyal, és megtöltheti-e a hasát keleti széllel?
  3 Vetekedvén oly beszéddel, amely nem használ, és oly szavakkal, amelyekkel semmit sem segít.
  4 Te már semmivé akarod tenni az [Isten] félelmét is; és megkevesbíted az Isten előtt való buzgólkodást is!
  5 Mert gonoszságod oktatja a te szádat, és a csalárdok nyelvét választottad.
  6 A te szád kárhoztat téged, nem én, és a te ajkaid bizonyítanak ellened.
  7 Te születtél-e az első embernek; előbb formáltattál-e, mint a halmok?
  8 Az Isten tanácsában hallgatóztál-e, és a bölcsességet magadhoz ragadtad-e?
  9 Mit tudsz te, amit mi nem tudunk, és mit értesz olyat, ami nálunk nem volna meg?
  10 Ősz is, agg is van közöttünk, jóval idősebb a te atyádnál.
  11 Csekélységek-e előtted Istennek vigasztalásai, és a beszéd, amely szelíden bánt veled?
  12 Merre ragadt téged a szíved, és merre pillantottak a te szemeid?
  13 Hogy Isten ellen fordítod a te haragodat, és ilyen szavakat eresztesz ki a szádon?
  14 Micsoda a halandó, hogy tiszta lehetne, és hogy igaz volna, aki asszonytól születik?
  15 Íme, még az ő szentjeiben sem bízok, az egek sem tiszták az ő szemében:
  16 Mennyivel kevésbé az utálatos és a megromlott ember, aki úgy nyeli a hamisságot, mint a vizet?!
  17 Elmondom neked, hallgass rám, és amint láttam, úgy beszélem el;
  18 Amit a bölcsek is hirdettek, és nem titkoltak el, mint atyáiktól valót;
  19 Akiknek egyedül adatott vala a föld, és közöttük idegen nem megy vala.
  20 Az istentelen kínozza önmagát egész életében, és az erőszakoskodó előtt is rejtve van az ő esztendeinek száma.
  21 A félelem hangja [cseng] az ő füleiben; a békesség [ide]jén tör rá a pusztító!
  22 Nem hiszi, hogy kijut a sötétségből, mert kard hegyére van ő kiszemelve.
  23 Kenyér után futkos, hogy hol volna? Tudja, hogy közel van hozzá a sötétség napja.
  24 Háborgatják őt a nyomorúság és rettegés; leverik őt, mint valami háborúra felkészült király.
  25 Mert az Isten ellen nyújtotta ki kezét, és erősködött a Mindenható ellen;
  26 [Kinyújtott] nyakkal rohant ellene, domború pajzsainak fellege alatt.
  27 Mivel befedezte az arcát kövérséggel, és hájat borított tomporára;
  28 És lakozott elrombolt városokban; lakatlan házakban, amelyek dűlőfélben vannak:
  29 Meg nem gazdagodik, vagyona meg nem marad, jószága nem lepi el a földet.
  30 Nem menekül meg a sötétségtől, sarjadékát láng perzseli el, és szájának leheletétől pusztul el.
  31 Ne higgyen a hívságnak, aki megcsalatott, mert hívság lészen annak jutalma.
  32 Nem idejében telik el [élete], és az ága ki nem virágzik.
  33 Lehullatja, mint a szőlővessző az ő egresét, elhányja, mint az olajfa az ő virágát.
  34 Mert a képmutató házanépe meddő, és tűz emészti meg az ajándékból való sátrakat.
  35 Nyomorúságot fogan, álnokságot szül, és az ő méhük csalárdságot érlel.