1Sám 15:1 – 15:35

Saul megveri az Amálekitákat, de Isten parancsa iránt való engedetlenségéért megvettetik

  1 És monda Sámuel Saulnak: Engem küldött el az Úr, hogy királlyá kenjelek fel téged az ő népe, az Izrael felett; most azért figyelj az Úr beszédének szavára.
  2 Így szól a Seregek Ura: Megemlékeztem arról, amit cselekedett Amálek Izraellel, hogy útját állta neki, mikor feljöve Egyiptomból.
  3 Most azért menj el és verd meg Amáleket, és pusztítsátok el mindenét; és ne kedvezz neki, hanem öld meg mind a férfit, mind az asszonyt; mind a gyermeket, mind a csecsemőt; mind az ökröt, mind a juhot; mind a tevét, mind a szamarat.
  4 És összehívá Saul a népet, és megszámlálá őket Thélaimban, kétszázezer gyalogost, és Júdából tízezer embert.
  5 És elméne Saul Amálek városáig, és megütközék ott egy völgyben.
  6 És monda Saul a Kéneusnak: Menjetek, távozzatok el, menjetek ki az amálekiták közül, hogy velük együtt téged is el ne veszesselek, mert te irgalmasságot cselekedtél Izrael minden fiaival, mikor Egyiptomból feljövének. És eltávozék Kéneus az amálekiták közül.
  7 Saul pedig megveré Amáleket Havilától fogva egészen addig, amerre Súrba mennek, mely Egyiptom átellenében van.
  8 És Agágot, az amálekiták királyát elfogta élve, a népet pedig mind kardélre hányatá.
  9 Saul és a nép azonban megkímélte Agágot és a juhoknak, barmoknak és másodszülötteknek javát; a bárányokat és mindazt, ami jó vala, nem akarták azokat elpusztítani, hanem ami megvetett és értéktelen dolog volt, mindazt elpusztíták.
  10 Akkor szóla az Úr Sámuelnek, mondván:
  11 Megbántam, hogy Sault királlyá tettem, mert eltávozott tőlem, és beszédeimet nem tartotta meg. Sámuel pedig felháborodék és kiálta az Úrhoz egész éjszaka.
  12 És korán felkele Sámuel, hogy találkozzék Saullal reggel; és hírül adák Sámuelnek, [ezt] mondván: Saul Kármelbe ment, és íme emlékoszlopot állított magának; azután megfordula, és tovább ment és lement Gilgálba,
  13 És amint Sámuel Saulhoz érkezék, monda neki Saul: Áldott vagy te az Úrtól! Én végrehajtám az Úrnak parancsolatát.
  14 Sámuel azonban monda: Micsoda az a juhbégetés, [mely] füleimbe [hat] és az az ökörbőgés, melyet hallok?
  15 És monda Saul: Az amálekitáktól hozták azokat, mert a nép megkímélte a juhoknak és ökröknek javát, hogy megáldozza az Úrnak, a te Istenednek; a többit pedig elpusztítottuk.
  16 Akkor monda Sámuel Saulnak: Engedd meg, hogy megmondjam neked, amit az Úr mondott nekem ez éjjel. Ő pedig monda neki: Beszélj.
  17 Monda azért Sámuel: Nemde kicsiny valál te a magad szemei előtt is, mindazáltal Izrael törzseinek fejévé lettél, és az Úr királlyá kent fel téged Izrael felett?!
  18 És elkülde az Úr téged az úton, és azt mondá: Menj el, és pusztítsd el az amálekitákat, kik vétkezének; és hadakozzál ellenük, míg megsemmisíted őket.
  19 Miért nem hallgattál az Úrnak szavára, és [miért] estél neki a prédának, és cselekedted azt, ami bűnös az Úr szemei előtt?
  20 És felele Saul Sámuelnek: Én bizonyára hallgattam az Úr szavára, és azon az úton jártam, amelyre engem az Úr elküldött; és elhoztam Agágot, az amálekiták királyát, és az amálekitákat elpusztítottam.
  21 A nép azonban elvette a prédából a megsemmisítésre [rendelt] juhoknak és ökröknek javát, hogy megáldozza az Úrnak, a te Istenednek Gilgálban.
  22 Sámuel pedig monda: Vajon kedvesebb-e az Úr előtt az égő- és véres áldozat, mint az Úr szava iránt való engedelmesség? Íme, jobb az engedelmesség a véres áldozatnál és a szófogadás a kosok kövérénél!
  23 Mert, [mint] a varázslásnak bűne, [olyan] az engedetlenség; és bálványozás és bálványimádás az ellenszegülés. Mivel te megvetetted az Úrnak beszédét, ő is megvetett téged, hogy ne légy király.
  24 Akkor monda Saul Sámuelnek: Vétkeztem, mert megszegtem az Úrnak szavát és a te beszédedet; [de] mivel féltem a néptől, azért hallgattam szavukra.
  25 Most azért bocsásd meg az én vétkemet, és térj vissza velem, hogy könyörögjek az Úrnak.
  26 Sámuel pedig monda Saulnak: Nem térek vissza veled, mert megvetetted az Úrnak beszédét, és az Úr is megvetett téged, hogy ne légy király Izrael felett.
  27 És mikor megfordula Sámuel, hogy elmenjen, megragadta felső ruhájának szárnyát, és leszakada.
  28 Akkor monda neki Sámuel: Elszakítá tőled az Úr a mai napon Izraelnek királyságát, és adta azt felebarátodnak, aki jobb náladnál.
  29 Izraelnek erőssége pedig nem hazudik, és semmit meg nem bán, mert nem ember ő, hogy valamit megbánjon.
  30 És ő monda: Vétkeztem, mindazáltal becsülj meg engem népemnek vénei előtt és Izrael előtt, és velem térj vissza, hogy könyörögjek az Úrnak, a te Istenednek.
  31 Visszatére azért Sámuel Saullal, és könyörgött Saul az Úrnak.
  32 Sámuel pedig monda: Hozzátok ide előmbe Agágot, Amálek királyát. És elméne Agág kényesen ő hozzá, és monda Agág: Bizonyára eltávozék a halál keserűsége.
  33 És monda Sámuel: Miként a te kardod asszonyokat tett gyermektelenekké, úgy legyen gyermektelenné [minden] asszonyok felett a te anyád! És darabokra vagdalá Sámuel Agágot az Úr előtt Gilgálban.
  34 Ezután Sámuel elment Rámába, Saul pedig felment az ő házához Gibeába, Saul [városába].
  35 És Sámuel nem látogatá meg többé Sault egész halálának idejéig; de bánkódék Sámuel Saul miatt. Az Úr pedig megbánta, hogy királlyá tette Sault Izrael felett.