1Móz 21:1 – 21:34

Izsák születése

  1 Az Úr pedig meglátogatá Sárát, amint mondotta vala, és akképpen cselekedék az Úr Sárával, amiképpen szólott vala.
  2 Mert fogada Sára az ő méhében, és szüle fiat Ábrahámnak az ő vénségében, abban az időben, melyet mondott vala neki az Isten.
  3 És nevezé Ábrahám az ő fiának nevét, aki neki született vala, akit szült vala neki Sára, Izsáknak:
  4 És körülmetélé Ábrahám az ő fiát Izsákot, nyolcnapos korában, amint parancsolta vala neki az Isten.
  5 Ábrahám pedig száz esztendős [vala], mikor születék neki az ő fia Izsák.
  6 És monda Sára: Nevetést szerzett az Isten, énnekem; aki csak hallja, nevet rajtam.
  7 Ismét monda: Ki mondotta volna Ábrahámnak, hogy Sára fiakat szoptat? s íme fiat szültem vénségére.
  8 És felnevekedék a gyermek, és elválasztaték; Ábrahám pedig nagy vendégséget szerze azon a napon, amelyen Izsák elválasztaték.
  9 Mikor pedig Sára nevetgélni látá az egyiptombeli Hágárnak fiát, kit Ábrahámnak szült vala,
  10 Monda Ábrahámnak: Kergesd el ezt a szolgálót az ő fiával egybe, mert nem lesz örökös e szolgáló fia az én fiammal, Izsákkal.
  11 Ábrahámnak pedig igen nehéznek látszék e dolog, az ő fiáért.
  12 De monda az Isten Ábrahámnak: Ne lássék előtted nehéznek a gyermeknek és a szolgálónak dolga; valamit mond neked Sára, engedj az ő szavának, mert Izsákról neveztetik a te magod.
  13 Mindazáltal a szolgálóleány fiát is néppé teszem, mivelhogy a te magod ő.
  14 Felkele azért Ábrahám jó reggel, és vőn kenyeret és egy tömlő vizet, és adá Hágárnak, és feltevé azt és a gyermeket annak vállára s elbocsátá. Az pedig elméne, és bujdosék a Beérseba pusztájában.
  15 Hogy elfogyott a víz a tömlőből, letevé a gyermeket egy bokor alá.
  16 És elméne s leüle által ellenébe mintegy nyíllövésnyi távolságra; mert azt mondja vala: Ne lássam mikor a gyermek meghal. Leüle tehát által ellenébe, és fölemelé szavát és síra.
  17 Meghallá pedig Isten a gyermeknek szavát, és kiálta az Isten angyala az égből Hágárnak, és monda neki: Mi lelt téged Hágár? ne félj, mert az Isten meghallotta a gyermeknek szavát, ott ahol van.
  18 Kelj fel, vedd fel a gyermeket, és viseld gondját, mert nagy néppé teszem őt.
  19 És megnyitá Isten az ő szemeit, és láta egy vízforrást, oda méne azért, és megtölté a tömlőt vízzel, és inni ada a gyermeknek.
  20 És vala Isten a gyermekkel, s az felnövekedék, és lakik vala a pusztában, és lőn íjásszá.
  21 Lakozék pedig Párán pusztájában, és vőn neki anyja feleséget Egyiptom földéről.
  22 És lőn abban az időben, hogy Abimélek és Pikhól annak hadvezére megszólíták Ábrahámot mondván: Az Isten van te veled mindenben, amit cselekszel.
  23 Mostan azért esküdj meg énnekem az Istenre itt, hogy sem én ellenem, sem fiam, sem unokám ellen álnokságot nem cselekszel, hanem azzal a szeretettel, amellyel én te irántad viseltettem, viseltetel te is én irántam és az ország iránt, amelyben jövevény voltál.
  24 És monda Ábrahám: Én megesküszöm.
  25 Megdorgálá pedig Ábrahám Abiméleket a kútért, melyet erővel elvettek vala az Abimélek szolgái.
  26 És monda Abimélek: Nem tudom kicsoda művelte e dolgot; te sem jelentetted nekem, s én sem hallottam, hanem csak ma.
  27 Vett azért Ábrahám juhokat, barmokat és adá Abiméleknek; és egymással szövetséget kötének.
  28 És külön állíta Ábrahám a nyájból hét juhot.
  29 És monda Abimélek Ábrahámnak: Mire való e hét juh, melyet külön állítál?
  30 És felele [Ábrahám]: Ezt a hét juhot vedd tőlem, hogy bizonyságul legyenek nekem, hogy én ástam ezt a kutat.
  31 Azért nevezék azt a helyet Beérsebának, mivelhogy ott esküdtek vala meg mind a ketten.
  32 Megköték tehát a szövetséget Beérsebában, és felkele Abimélek és Pikhól annak hadvezére és visszatérének a filiszteusok földére.
  33 [Ábrahám] pedig tamariskusfákat ültete Beérsebában, és segítségül hívá ott az örökkévaló Úr Istennek nevét.
  34 És sok ideig tartózkodék Ábrahám a filiszteusok földén.