Mennyei Atyánk örök igaz megmásíthatatlan tiszta Igéi a mi Urunk Jézus Krisztusa által.
1 És lőn, mikor elvégezte Salamon az Úr házának és a király házának építését, és mindent amit kívánt és amit akart építeni Salamon:
2 Megjelenék az Úr Salamonnak másodszor is, amiként megjelent volt neki Gibeonban.
3 És monda neki az Úr: Meghallgattam a te imádságodat és könyörgésedet, amellyel könyörgöttél előttem: Megszenteltem e házat, amelyet építettél, abba helyeztetvén az én nevemet mindörökké, és ott lesznek az én szemeim, és az én szívem mindenkor.
4 És ha te előttem járándasz, amint járt Dávid, a te atyád, egyenes és tökéletes szívvel, úgy cselekedvén mindenekben, amint neked megparancsoltam, az én rendelésimet és végzéseimet megtartándod;
5 Megerősítem a te birodalmadnak trónját az Izraelen mindörökké, amint megígértem volt Dávidnak a te atyádnak, mondván: Nem fogy el a te [nemzetségedből] [való] férfiú az Izrael királyi székéből.
6 De hogyha elszakadtok ti és a ti fiaitok én tőlem, és meg nem őrizénditek az én parancsolataimat és végzéseimet, melyeket előtökbe adtam; hanem elmentek, és idegen isteneknek szolgáltok, és meghajoltok azok előtt:
7 Kigyomlálom az Izraelt e föld színéről, amelyet nekik adtam; e házat, melyet az én nevemnek szenteltem, elvetem szemeim elől, és az Izrael példabeszédül és meséül lészen minden nép előtt.
8 És bár e ház felséges, mégis akik elmennek mellette, elcsodálkoznak, felkiáltanak, és azt mondják: Miért cselekedett így az Úr ezzel a földdel és ezzel a házzal?
9 És azt felelik: Azért, mert elhagyták az Urat, az ő Istenüket, aki az ő atyáikat kihozta volt Egyiptom földéből, és idegen istenekhez ragaszkodtak, és azokat imádták, és azoknak szolgáltak: ezért bocsátá ő reájuk az Úr mind ezt a nyomorúságot.
Erős városok, hajózás
10 És lőn a húsz esztendő végén, amialatt Salamon a két házat, az Úr házát és a király házát megépíté,
11 Amelyekhez Hírám, Tírus királya adott volt ajándékban Salamonnak cédrusfákat, fenyőfákat, aranyat egész kívánsága szerint: ada Salamon király Hírámnak húsz várost Galileának földén.
12 És kiméne Hírám Tírusból, hogy megnézze azokat a városokat, amelyeket Salamon neki ada, de nem tetszettek azok neki.
13 És monda: Miféle városok ezek, atyámfia, amelyeket nekem adtál? És Kábul földnek nevezé azokat mind e mai napig.
14 Küldött vala pedig Hírám a királynak százhúsz tálentum aranyat.
15 És ez az összege annak az adónak is, amelyet kivetett volt Salamon király, hogy megépíthesse az Úr házát, és a maga házát, és Millót, és Jeruzsálem kőfalait, és Khácort, Megiddót és Gézert.
16 Mert a fáraó, Egyiptom királya, feljött volt, és meghódítá Gézert, és felégette tűzzel, és a kananeusokat, akik a városban laktak, megölte, és adá azt ajándékban az ő leányának, a Salamon feleségének.
17 És megépíté Salamon Gézert és az alsó Bethoront;
18 Bahalátot és Thadmort a pusztában, azon a földön;
19 És a tárházak minden városait, amelyek a Salamonéi valának, a szekerek városait, és a lovagok városait, és mindeneket, amelyeknek építéséhez Salamonnak kedve volt Jeruzsálemben és a Libanonon, és az ő birodalmának egész földén.
20 És mindazt a népet, amely megmaradott volt az emoreusoktól, hitteusoktól, perizeusoktól, hivveusoktól, jebuzeusoktól, akik nem valának az Izrael fiai közül.
21 Azoknak fiait, akik ő utánuk azon a földön maradtak volt, akiket az izraeliták ki nem irthattak, Salamon jobbágyokká tette mind e mai napig.
22 De az Izrael fiai közül senkit nem vetett Salamon szolgálat alá, hanem ezek hadakozó férfiak voltak és ő szolgái és főemberei és hadnagyai és az ő szekereinek és lovagjainak fejei.
23 És a hivatalnokoknak, akik Salamon munkáinak élén állottak, száma ötszázötven volt, akik igazgatták a népet, amely dolgozott a munkán.
24 És a fáraó leánya felméne a Dávid városából a maga házába, amelyet [Salamon] épített neki. Akkor építé meg Millót is.
25 És áldozék Salamon minden esztendőben háromszor, égő és hálaáldozatot azon az oltáron, amelyet épített vala az Úrnak, és áldozik vala jó illattal azon, amely az Úr előtt vala. És elvégezé a házat.
26 És hajókat is csináltata Salamon király Esiongáberben, amely Elót mellett van a Veres tenger partján, az Edom földén.
27 És elküldé Hírám az ő szolgáit a hajókon, akik jó hajósok és a tengeren jártasak [valának], a Salamon szolgáival.
28 És egész Ofirig menének, és hozának onnét négyszázhúsz tálentum aranyat, és vivék azt Salamon királyhoz.
“Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Tehát jól értsük meg: a világ fölött győzedelmeskedik a hit! A hitnek tehát igenis köze van a világhoz, és annak mindenféle problémájához. Nem olyan valami tehát a hit, ami a földi élettől és annak szükségeitől különválva, ettől nagy messzeségben lévő szellemi szférában él. Tehát nemcsak vasárnapi vagy templomi hit, amelyiknek semmi köze nincsen ahhoz, ami az embert napról napra, óráról órára foglalkoztatja. Persze, ilyen, földi élettől elszakadt hit is van, és az a baj, hogy a legtöbb ember különválasztja egymástól a hitéletét és az evilágban való életét. Azt tartja, hogy a hit csak a túlvilági ügyek elintézésénél szükséges, de amint földi kérdésekről, a mindennapi élet gondjairól-bajairól van szó: ide már nem hit kell, hanem meggondolás, értelem, ügyesség, ravaszság vagy pénz!
És lőn azok közül a napok közül egyen, mikor ő a népet tanítá a templomban, és az evangéliumot hirdeté, előállának a főpapok és az írástudók
Mikor pedig immár közelgete az Olajfák hegyének lejtőjéhez, a tanítványok egész sokasága örvendezve kezdé dicsérni az Istent fennszóval mindazokért a csodákért, amelyeket láttak; Luk 19:1
Jézus ezeket hallván, monda neki: Még egy fogyatkozás van benned: Add el mindenedet, amid van, és oszd el a szegényeknek, és kincsed lesz mennyországban; és