Mennyei Atyánk örök igaz megmásíthatatlan tiszta Igéi a mi Urunk Jézus Krisztusa által.
1 Eljövének pedig Dávidhoz Hebronba Izraelnek minden nemzetségei, és szólának ilyenképpen: Íme mi a te csontodból és testedből valók vagyunk,
2 [Mert] ennek előtte is, mikor Saul uralkodott felettünk, te vezérelted ki s be Izraelt, és az Úr azt mondotta neked: Te legelteted az én népemet, az Izraelt, és te fejedelem leszel Izrael felett.
3 Eljövének azért Izraelnek minden vénei a királyhoz Hebronba, és frigyet tőn velük Dávid király Hebronban az Úr előtt, és királlyá kenék Dávidot Izrael felett.
4 Harminc esztendős vala Dávid, mikor uralkodni kezde, [és] negyven esztendeig uralkodék.
5 Hebronban uralkodék a Júda [nemzetség]én hét esztendeig és hat hónapig; és Jeruzsálemben uralkodék harminchárom esztendeig az egész Izrael és Júda [nemzetség]ein.
Dávid beveszi Jeruzsálemet
6 Felméne pedig a király és az ő népe Jeruzsálembe a jebuzeusok ellen, kik azt a földet lakják vala, ők azonban azt mondák Dávidnak: Nem jössz ide be, hanem a sánták és vakok elűznek téged! [mellyel] azt jelenték: Nem jő ide be Dávid.
7 Bevevé mindazáltal Dávid a Sion várát, és az [immár] a Dávid városa.
8 Mert azt mondá Dávid ama napon: Mindenki, aki vágja a jebuzeusokat, menjen fel a csatornához [és vágja ott] a sántákat és a vakokat, akiket gyűlöl a Dávid lelke. Ezért mondják: Vak és sánta ne menjen be a házba!
9 És lakozék Dávid abban a várban, és nevezé azt Dávid városának; és megépíté Dávid körös-körül, Millótól fogva befelé.
10 Dávid pedig folytonosan emelkedék és növekedék, [mert] az Úr, a Seregeknek Istene vala ő vele.
11 Követeket külde pedig Hirám, Tírusnak királya Dávidhoz, és cédrusfákat is, ácsmestereket és kőmíveseket, és építének házat Dávidnak.
12 És belátta Dávid, hogy az Úr megerősítette őt az Izrael felett való királyságában, és hogy felmagasztalta az ő királyságát az ő népéért, Izraelért.
13 Vőn pedig még magának Dávid ágyasokat, és feleségeket Jeruzsálemből, minekutána Hebronból oda ment; és lőnek még Dávidnak fiai és leányai.
14 És ezek a nevei azoknak, akik Jeruzsálemben születtek: Sammua, Sóbáb, Nátán, Salamon,
15 Ibhár, Elisua, Néfeg, Jáfia,
16 Elisáma, Eljada és Elifélet.
17 Mikor pedig a filiszteusok meghallották, hogy királlyá kenték Dávidot az Izraelen; felkelének mind a filiszteusok, hogy Dávidot megkeressék; melyet megértvén Dávid, aláméne az erősségbe.
18 A filiszteusok pedig elérkezének és elszéledének a Réfaim völgyében.
19 Megkérdé azért Dávid az Urat ilyen szóval: Elmenjek-e a filiszteusok ellen? Kezembe adod-e őket? Felele az Úr Dávidnak: Menj el, mert kétség nélkül kezedbe adom a filiszteusokat.
20 Elérkezék azért Dávid Baál Perázimba, és megveré ott őket Dávid, és monda: Szétszórta az Úr ellenségeimet előttem, mint a víz szokott eloszlani; azért nevezé azt a helyet Baál Perázimnak.
21 És ott hagyák az ő bálványaikat, melyeket felszedének Dávid és az ő szolgái.
22 Azután ismét feljövének a filiszteusok, és elszéledének a Réfaim völgyében.
23 Megkérdé azért Dávid az Urat, ki ezt felelé: Ne menj most reájuk; hanem kerülj a hátuk mögé és a szederfák ellenében támadd meg őket.
24 És mikor a szederfák tetején indulásnak zaját fogod hallani, akkor indulj meg, mert akkor kimegy te előtted az Úr, hogy megverje a filiszteusok táborát.
25 És úgy cselekedék Dávid, amint megparancsolta vala neki az Úr: és vágta a filiszteusokat Gibeától fogva, mind [addig], míg Gézerbe mennél.
“Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Tehát jól értsük meg: a világ fölött győzedelmeskedik a hit! A hitnek tehát igenis köze van a világhoz, és annak mindenféle problémájához. Nem olyan valami tehát a hit, ami a földi élettől és annak szükségeitől különválva, ettől nagy messzeségben lévő szellemi szférában él. Tehát nemcsak vasárnapi vagy templomi hit, amelyiknek semmi köze nincsen ahhoz, ami az embert napról napra, óráról órára foglalkoztatja. Persze, ilyen, földi élettől elszakadt hit is van, és az a baj, hogy a legtöbb ember különválasztja egymástól a hitéletét és az evilágban való életét. Azt tartja, hogy a hit csak a túlvilági ügyek elintézésénél szükséges, de amint földi kérdésekről, a mindennapi élet gondjairól-bajairól van szó: ide már nem hit kell, hanem meggondolás, értelem, ügyesség, ravaszság vagy pénz!
Az írástudók pedig, akik Jeruzsálemből jöttek vala le, azt mondák, hogy: Belzebúb van vele, és: Az ördögök fejedelme által űzi ki az ördögöket. Márk 3:1
És amikor látták az írástudók és a farizeusok, hogy együtt eszik a vámszedőkkel és bűnösökkel, mondának az ő tanítványainak: Mi dolog, hogy a vámszedőkkel és
És ő odamenvén, fölemelé azt, annak kezét fogván; és elhagyá azt a hideglelés azonnal, és szolgál vala nekik. Márk 1:1 – 1:45 Jézus Krisztus Keresztelő