Mennyei Atyánk örök igaz megmásíthatatlan tiszta Igéi a mi Urunk Jézus Krisztusa által.
1 Az Úr uralkodik, örüljön a föld; örvendezzenek a temérdek szigetek.
2 Felhő és homályosság van körülte; igazság és jogosság az ő székének erőssége.
3 Tűz jár előtte, és körös-körül elégeti az ő szorongatóit.
4 Megvilágosítják az ő villámai a világot; látja és megretteg a föld.
5 A hegyek, mint a viasz megolvadnak az Úr előtt, az egész földnek Ura előtt.
6 Az egek hirdetik az ő igazságát, és minden nép látja az ő dicsőségét.
7 Megszégyenülnek mind a faragott képek szolgái, akik bálványokkal dicsekednek; meghajolnak előtte mind az istenek.
8 Hallotta és örvendeze Sion, és örülének Júdának leányai a te ítéleteidnek Uram!
9 Mert te felséges vagy Uram az egész földön, és igen felmagasztaltattál minden isten felett!
10 Akik szeretitek az Urat, gyűlöljétek a gonoszt! Megőrzi ő az ő kegyeltjeinek lelkét; a gonoszok kezéből megszabadítja őket.
11 Világosság támad fel az igazra, és az egyenesszívűekre öröm.
12 Örüljetek igazak az Úrban, és tiszteljétek az ő szentséges emlékezetét!
“Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Tehát jól értsük meg: a világ fölött győzedelmeskedik a hit! A hitnek tehát igenis köze van a világhoz, és annak mindenféle problémájához. Nem olyan valami tehát a hit, ami a földi élettől és annak szükségeitől különválva, ettől nagy messzeségben lévő szellemi szférában él. Tehát nemcsak vasárnapi vagy templomi hit, amelyiknek semmi köze nincsen ahhoz, ami az embert napról napra, óráról órára foglalkoztatja. Persze, ilyen, földi élettől elszakadt hit is van, és az a baj, hogy a legtöbb ember különválasztja egymástól a hitéletét és az evilágban való életét. Azt tartja, hogy a hit csak a túlvilági ügyek elintézésénél szükséges, de amint földi kérdésekről, a mindennapi élet gondjairól-bajairól van szó: ide már nem hit kell, hanem meggondolás, értelem, ügyesség, ravaszság vagy pénz!
Dágon megaláztatása és a frigyláda csapása: az ÚR dicsősége nem fogoly. Az 1Sámuel 5-ben a filiszteusok elragadják a frigyládát, és Dágon templomába viszik, mintha az
A frigyláda elragadtatása és Ikábód: amikor a külső vallásosság nem pótolja az engedelmességet. Az 1Sámuel 4-ben Izráel vereséget szenved a filiszteusoktól, majd ahelyett, hogy bűnbánattal
Isten hívja Sámuelt éjjel: amikor az ÚR szava ritka, a hűség prófétát formál. Az 1Sámuel 3-ban azt látjuk, hogy amikor „ritka volt az ÚR beszéde”,