
És látám, hogy az asszony részeg vala a szentek vérétől
És látám, hogy az asszony részeg vala a szentek vérétől és a Jézus És látám, hogy az asszony részeg vala a szentek vérétől és a
Mennyei Atyánk örök igaz megmásíthatatlan tiszta Igéi a mi Urunk Jézus Krisztusa által.
1 Jákób azután lábára kelvén, elméne a napkeletre lakók földére.
2 És látá, hogy íme egy kút van a mezőben, és hogy ott három falka juh hever vala. Mert abból a kútból itatják vala a nyájakat; de a kútnak száján nagy kő vala:
3 Mikor pedig ott valamennyi nyáj összeverődik, elgördítik a követ a kút szájáról és megitatják a juhokat s ismét helyére teszik a követ, a kút szájára.
4 És monda nekik Jákób: Honnan valók vagytok atyámfiai? És mondának: Háránból valók vagyunk.
5 És monda nekik: Ismeritek-e Lábánt, a Nákhor fiát? s azok felelének: Ismerjük.
6 Azután monda nekik: Egészségben van-e? s azok mondának: Egészségben van, és az ő leánya Rákhel ímhol jő a juhokkal.
7 És monda [Jákób]: Íme még nagy fenn van a nap, nincs ideje hogy betereljék a marhát: itassátok meg a juhokat, és menjetek, legeltessetek.
8 Azok pedig felelének: Nem tehetjük míg valamennyi nyáj össze nem verődik, és el nem gördítik a követ a kút szájáról, hogy megitathassuk a juhokat.
9 Még beszélget vala velük, mikor megérkezék Rákhel az ő atyja juhaival, melyeket legeltet vala.
10 S lőn, amint meglátá Jákób Rákhelt, Lábánnak az ő anyja bátyjának leányát, és Lábánnak az ő anyja bátyjának juhait, odalépett Jákób és elgördíté a követ a kút szájáról, és megitatá Lábánnak az ő anyja bátyjának juhait.
11 És megcsókolá Jákób Rákhelt, és nagy fennszóval síra.
12 S elbeszélé Jákób Rákhelnek, hogy ő az ő atyjának rokona és hogy Rebekának fia. Ez pedig elfuta, és megmondá az ő atyjának.
13 És lőn mikor Lábán Jákóbnak, az ő húga fiának hírét hallá, eleibe futa, megölelé és megcsókolá őt, és bevivé az ő házába, és az mindeneket elbeszéle Lábánnak.
14 És monda neki Lábán: Bizony én csontom és testem vagy te! És nála lakék egy hónapig,
15 És monda Lábán Jákóbnak: Avagy ingyen szolgálj-e engem azért, hogy atyámfia vagy? Mondd meg nekem, mi legyen a béred?
16 Vala pedig Lábánnak két leánya: a nagyobbiknak neve Lea, a kisebbiknek neve Rákhel.
17 Leának pedig gyenge szemei valának, de Rákhel szép termetű és szép tekintetű vala.
18 Megszereti vala azért Jákób Rákhelt, és monda: Szolgállak téged hét esztendeig Rákhelért, a te kisebbik leányodért.
19 És monda Lábán: Jobb neked adnom őt, hogysem másnak adjam őt, maradj én nálam.
20 Szolgála tehát Jákób Rákhelért hét esztendeig, s csak néhány napnak tetszék az neki, annyira szereti vala őt.
21 És monda Jákób Lábánnak: Add meg nekem az én feleségemet: mert az én időm kitelt, hadd menjek be hozzá.
22 És begyűjté Lábán annak a helynek minden népét, és szerze lakodalmat.
23 Este pedig vevé az ő leányát Leát, és bevivé hozzá, aki beméne ő hozzá.
24 És Lábán az ő szolgálóját Zilpát, szolgálóul adá az ő leányának Leának.
25 És reggelre kelve: Íme ez Lea! Monda azért Lábánnak: Mit cselekedtél én velem? Avagy nem Rákhelért szolgáltalak-e én téged? Miért csaltál meg engem?
26 Lábán pedig monda: Nem szokás nálunk, hogy a kisebbiket oda adják a nagyobbik előtt.
27 Töltsd ki ennek hetét, azután amazt is neked adjuk a szolgálatért, mellyel majd szolgálsz nálam még más hét esztendeig.
28 Jákób tehát akképpen cselekedék, kitölté azt a hetet; ez pedig neki adá Rákhelt, az ő leányát feleségül.
29 És adá Lábán az ő leányának Rákhelnek, az ő szolgálóját Bilhát, hogy neki szolgálója legyen.
30 És beméne Rákhelhez is, és inkább szereté Rákhelt, hogysem Leát és szolgála ő nála még más hét esztendeig.
31 És meglátá az Úr Lea megvetett voltát, és megnyitá annak méhét. Rákhel pedig magtalan vala.
32 Fogada azért Lea az ő méhében és szüle fiat, és nevezé nevét Rúbennek, mert azt mondja vala: Meglátta az Úr az én nyomorúságomat; most már szeretni fog engem az én férjem.
33 Azután ismét teherbe esék és szüle fiat, és monda: Mivelhogy meghallotta az Úr megvetett voltomat, azért adta nekem ezt is; és nevezé nevét Simeonnak.
34 És megint teherbe esék és szüle fiat, és monda: Most már ragaszkodni fog hozzám az én férjem, mert három fiat szültem neki; azért nevezé nevét Lévinek.
35 És ismét teherbe esék, és fiat szüle és mondá: Most már hálákat adok az Úrnak; azért nevezé nevét Júdának, és megszűnék a szüléstől.
“Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Tehát jól értsük meg: a világ fölött győzedelmeskedik a hit! A hitnek tehát igenis köze van a világhoz, és annak mindenféle problémájához. Nem olyan valami tehát a hit, ami a földi élettől és annak szükségeitől különválva, ettől nagy messzeségben lévő szellemi szférában él. Tehát nemcsak vasárnapi vagy templomi hit, amelyiknek semmi köze nincsen ahhoz, ami az embert napról napra, óráról órára foglalkoztatja. Persze, ilyen, földi élettől elszakadt hit is van, és az a baj, hogy a legtöbb ember különválasztja egymástól a hitéletét és az evilágban való életét. Azt tartja, hogy a hit csak a túlvilági ügyek elintézésénél szükséges, de amint földi kérdésekről, a mindennapi élet gondjairól-bajairól van szó: ide már nem hit kell, hanem meggondolás, értelem, ügyesség, ravaszság vagy pénz!
És látám, hogy az asszony részeg vala a szentek vérétől és a Jézus És látám, hogy az asszony részeg vala a szentek vérétől és a
És tikkadának az emberek nagy hévséggel; és az Istennek nevét káromlák, akinek hatalma vala e csapásokon; és nem térének meg, hogy neki dicsőséget adjanak. Jel
Ki ne félne téged, Uram! és ki ne dicsőítené a te nevedet? mert csak Ki ne félne téged, Uram! és ki ne dicsőítené a te