Jób 27:1 – 27:23

Jób befejező beszédei: erősíti ártatlanságát és megmutatja mily mulandó az istentelenek szerencséje

  1 Jób pedig folytatá az ő beszédét, monda:
  2 Él az Isten, aki az én igazamat elfordította, és a Mindenható, aki keserűséggel illette az én lelkemet,
  3 Hogy mindaddig, amíg az én lelkem énbennem van, és az Istennek lehelete van az én orromban;
  4 Az én ajkaim nem szólnak álnokságot, és az én nyelvem nem mond csalárdságot!
  5 Távol legyen tőlem, hogy igazat adjak nektek! Amíg lelkemet ki nem lehelem, ártatlanságomból magamat ki nem tagadom.
  6 Igazságomhoz ragaszkodom, róla le nem mondok; napjaim miatt nem korhol az én szívem.
  7 Ellenségem lesz olyan, mint a gonosz, és aki ellenem támad, mint az álnok.
  8 Mert micsoda reménysége lehet a képmutatónak, hogy telhetetlenkedett, ha az Isten mégis elragadja az ő lelkét?
  9 Meghallja-e kiáltását az Isten, ha eljő a nyomorúság reá?
  10 Vajon gyönyörködhetik-e a Mindenhatóban; segítségül hívhatja-e mindenkor az Istent?
  11 Megtanítlak benneteket Isten dolgaira; amik a Mindenhatónál vannak, nem titkolom el.
  12 Íme, ti is mindnyájan látjátok: miért van hát, hogy hiábavalósággal hivalkodtok?!
  13 Ez a gonosz embernek osztályrésze Istentől, és a kegyetlenek öröksége a Mindenhatótól, amelyet elvesznek:
  14 Ha megsokasulnak is az ő fiai, a kardnak [sokasulnak meg], és az ő magzatai nem lakhatnak jól kenyérrel sem.
  15 Az ő maradékai dögvész miatt temettetnek el, és az ő özvegyeik meg sem siratják.
  16 Ha mint a port, úgy halmozná is össze az ezüstöt, és úgy szerezné is össze ruháit, mint a sarat:
  17 Összeszerezheti [ugyan], de az igaz ruházza magára, az ezüstön pedig az ártatlan osztozik.
  18 Házát pók módjára építette föl, és olyanná, mint a csősz-csinálta kunyhó.
  19 Gazdagon fekszik le, mert nincsen kifosztva; felnyitja szemeit és semmije sincsen.
  20 Meglepi őt, mint az árvíz, a félelem, éjjel ragadja el a zivatar.
  21 Felkapja őt a keleti szél és elviszi, elragadja őt helyéről.
  22 [Nyilakat] szór reá és nem kíméli; futva kell futnia keze elől.
  23 Csapkodják felette kezeiket, és kisüvöltik őt az ő lakhelyéből.