Ján 12:1 – 12:50

Krisztus megkenetése Bethániában

  1 Jézus azért hat nappal a húsvét előtt méne Bethániába, ahol a megholt Lázár vala, akit feltámasztott a halálból.
  2 Vacsorát készítének azért ott neki, és Mártha szolgál vala fel; Lázár pedig egy vala azok közül, akik együtt ülnek vala ő vele.
  3 Mária azért elővévén egy font igazi, drága nárdusból való kenetet, megkené a Jézus lábait, és megtörlé annak lábait a saját hajával; a ház pedig megtelék a kenet illatával.
  4 Monda azért egy az ő tanítványai közül, iskariótes Júdás, Simonnak fia, aki őt elárulandó vala:
  5 Miért nem adták el ezt a kenetet háromszáz dénáron, és [miért nem] adták a szegényeknek?
  6 Ezt pedig nem azért mondá, mintha neki a szegényekre volna gondja, hanem mivelhogy tolvaj vala, és nála vala az erszény, és amit abba tesznek vala, elcsené.
  7 Monda azért Jézus: Hagyj békét neki; az én temetésem idejére tartogatta ő ezt.
  8 Mert szegények mindenkor vannak veletek, én pedig nem mindenkor vagyok.
  9 A zsidók közül azért nagy sokaság értesült vala arról, hogy ő ott van: és oda menének nemcsak Jézusért, hanem hogy Lázárt is lássák, akit feltámasztott a halálból.
  10 A papifejedelmek pedig tanácskozának, hogy Lázárt is megöljék;
  11 Mivelhogy a zsidók közül sokan ő miatta menének oda és hivének a Jézusban.
  12 Másnap a nagy sokaság, amely az ünnepre jött vala, hallván, hogy Jézus Jeruzsálembe jő,
  13 Pálmaágakat vőn, és kiméne elébe, és kiált vala: Hozsánna: Áldott, aki jő az Úrnak nevében, az Izraelnek ama királya!
  14 Találván pedig Jézus egy szamarat, felüle arra, amint meg van írva:
  15 Ne félj Sionnak leánya: Íme a te királyod jő, szamárnak vemhén ülve.
  16 Ezeket pedig nem értették eleinte az ő tanítványai: hanem mikor megdicsőítteték Jézus, akkor emlékezének vissza, hogy ezek őfelőle vannak megírva, és [hogy] ezeket művelték ő vele.
  17 A sokaság azért, amely ő vele vala, mikor kihívta Lázárt a koporsóból és feltámasztotta őt a halálból, bizonyságot tőn.
  18 Azért is méne ő elébe a sokaság, mivel hallá, hogy ezt a csodát művelte vala.
  19 Mondának azért a farizeusok egymás között: Látjátok-e, hogy semmit sem értek? Íme, [mind] e világ ő utána megy.
  20 Néhány görög is vala azok között, akik felmenének, hogy imádkozzanak az ünnepen:
  21 Ezek azért a galileai Bethsaidából való Filephez menének, és kérék őt, mondván: Uram, látni akarjuk a Jézust.
  22 Megy vala Filep és szóla Andrásnak, és viszont András és Filep szóla Jézusnak.
  23 Jézus pedig felele nekik, mondván: Eljött az óra, hogy megdicsőíttessék az embernek Fia.
  24 Bizony, bizony mondom nektek: Ha a földbe esett gabonamag el nem hal, csak egymaga marad; ha pedig elhal, sok gyümölcsöt terem.
  25 Aki szereti a maga életét, elveszti azt; és aki gyűlöli a maga életét e világon, örök életre tartja meg azt.
  26 Aki nekem szolgál, engem kövessen; és ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is: és aki nekem szolgál, megbecsüli azt az Atya.
  27 Most az én lelkem háborog; és mit mondjak? Atyám, ments meg engem ettől az órától. De azért jutottam ez órára.
  28 Atyám, dicsőítsd meg a te nevedet! Szózat jöve azért az égből: Meg is dicsőítettem, és újra megdicsőítem.
  29 A sokaság azért, amely [ott] állt és hallotta vala, azt mondá, hogy mennydörgött; mások mondának: Angyal szólt neki.
  30 Felele Jézus és monda: Nem én értem lőn e szó, hanem ti értetek.
  31 Most van e világ kárhoztatása; most vettetik ki e világ fejedelme:
  32 És én, ha felemeltetem e földről, mindeneket magamhoz vonszok.
  33 Ezt pedig azért mondá, hogy megjelentse, milyen halállal kell meghalnia.
  34 Felele neki a sokaság: Mi azt hallottuk a törvényből, hogy a Krisztus örökké megmarad: hogyan mondod hát te, hogy az ember Fiának fel kell emeltetnie? Kicsoda ez az ember Fia?
  35 Monda azért nekik Jézus: Még egy kevés ideig veletek van a világosság. Járjatok, amíg világosságotok van, hogy sötétség ne lepjen meg titeket: és aki a sötétségben jár, nem tudja, hová megy.
  36 Míg a világosságotok megvan, higgyetek a világosságban, hogy a világosság fiai legyetek. Ezeket mondá Jézus, és elmenvén, elrejtőzködék előlük.
  37 És noha ő ennyi jelt tett vala előttük, mégsem hivének ő benne:
  38 Hogy beteljesedjék az Ésaiás próféta beszéde, amelyet monda: Uram, ki hitt a mi tanításunknak? és az Úr karja kinek jelentetett meg?
  39 Azért nem hihetnek vala, mert ismét monda Ésaiás:
  40 Megvakította az ő szemeiket, és megkeményítette az ő szívüket; hogy szemeikkel ne lássanak és szívükkel ne értsenek, és meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket.
  41 Ezeket mondá Ésaiás, amikor látá az ő dicsőségét; és beszéle őfelőle.
  42 Mindazáltal a főemberek közül is sokan hivének ő benne: de a farizeusok miatt nem vallák be, hogy ki ne rekesztessenek a gyülekezetből:
  43 Mert inkább szerették az emberek dicséretét, mintsem az Istennek dicséretét.
  44 Jézus pedig kiálta és monda: Aki hisz énbennem, nem énbennem hisz, hanem abban, aki elküldött engem.
  45 És aki engem lát, azt látja, aki küldött engem.
  46 Én világosságul jöttem e világra, hogy senki ne maradjon a sötétségben, aki énbennem hisz.
  47 És ha valaki hallja az én beszédeimet és nem hisz, én nem kárhoztatom azt: mert nem azért jöttem, hogy kárhoztassam a világot, hanem hogy megtartsam a világot.
  48 Aki megvet engem és nem veszi be az én beszédeimet, van annak, aki őt kárhoztassa: a beszéd, amelyet szólottam, az kárhoztatja azt az utolsó napon.
  49 Mert én nem magamtól szóltam; hanem az Atya, aki küldött engem, ő parancsolta nekem, hogy mit mondjak és mit beszéljek.
  50 És tudom, hogy az ő parancsolata örök élet. Amiket azért én beszélek, úgy beszélem, amint az Atya mondotta vala nekem.