Mennyei Atyánk örök igaz megmásíthatatlan tiszta Igéi a mi Urunk Jézus Krisztusa által.
1 Íme szép vagy, én mátkám, íme szép vagy,; a te szemeid galambok a te fátyolod mögött;; a te hajad hasonló a kecskéknek nyájához,; melyek a Gileád hegyéről szállanak alá.
2 A te fogaid hasonlók a megnyírt [juhok] nyájához,; melyek a fürdőből feljőnek,; melyek mind kettősöket ellenek,; és nincsen azok között meddő.
3 Mint a karmazsin cérna, a te ajkaid,; és a te beszéded kedves,; mint a pomagránátnak darabja, [olyan] a te vakszemed; a te fátyolod alatt.
4 Hasonló a te nyakad a Dávid tornyához,; amely építtetett fegyveres háznak,; amelyben ezer pajzs függesztetett fel,; mind az erős vitézek pajzsai.
5 A te két emlőd [olyan], mint két vadkecske,; egy zergének kettős fia,; amelyek a liliomok közt legelnek.
6 Míg meghűsül a nap, és elmúlnak az árnyékok,; elmegyek a mirhának hegyére,; és a tömjénnek halmára.
7 Mindenestől szép vagy, én mátkám,; és semmi szeplő nincs benned!
8 Én velem a Libánusról, én jegyesem,; én velem a Libánusról eljöjj;; nézz az Amanának hegyéről,; a Sénirnek és Hermonnak tetejéről,; az oroszlánoknak barlangjukból,; a párducoknak hegyeiről.
9 Megsebesítetted az én szívemet, én húgom, jegyesem,; megsebesítetted az én szívemet a te szemeidnek egy tekintésével,; a te nyakadon való egy aranylánccal!
10 Mely igen szépek a te szerelmeid, én húgom, jegyesem!; mely igen jók a te szerelmeid! jobbak a bornál,; és a te keneteidnek illatja minden fűszerszámnál!
11 Színmézet csepegnek a te ajkaid, én jegyesem,; méz és tej van a te nyelved alatt,; és a te ruháidnak illatja, mint a Libánusnak illatja.
12 [Olyan, mint a] berekesztett kert az én húgom, jegyesem!; [mint a] befoglaltatott forrás, bepecsételt kútfő!
13 A te csemetéid gránátalmás kert,; édes gyümölcsökkel egybe,; ciprusok nárdusokkal egybe.
14 Nárdus és sáfrány, jó illatú nád és fahéj,; mindenféle tömjéntermő fákkal,; mirha és áloes, minden drága fűszerszámokkal.
15 Kerteknek forrása, élő vizeknek kútfeje,; melyek folynak a Libánusról.
16 Serkenj fel északi szél, és jöjj el déli szél,; fújj az én kertemre,; folyjanak annak drága illatú szerszámai,; jöjjön el az én szerelmesem az ő kertébe,; és egye annak drágalátos gyümölcsét.
“Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Tehát jól értsük meg: a világ fölött győzedelmeskedik a hit! A hitnek tehát igenis köze van a világhoz, és annak mindenféle problémájához. Nem olyan valami tehát a hit, ami a földi élettől és annak szükségeitől különválva, ettől nagy messzeségben lévő szellemi szférában él. Tehát nemcsak vasárnapi vagy templomi hit, amelyiknek semmi köze nincsen ahhoz, ami az embert napról napra, óráról órára foglalkoztatja. Persze, ilyen, földi élettől elszakadt hit is van, és az a baj, hogy a legtöbb ember különválasztja egymástól a hitéletét és az evilágban való életét. Azt tartja, hogy a hit csak a túlvilági ügyek elintézésénél szükséges, de amint földi kérdésekről, a mindennapi élet gondjairól-bajairól van szó: ide már nem hit kell, hanem meggondolás, értelem, ügyesség, ravaszság vagy pénz!
Menedékvárosok rendje: védelem az akaratlan ölőnek és igazságos ítélet a közösségben. Fotórealisztikus, élethű bibliai korszak-jelenet egy kánaáni menedékváros kapujánál, amely Józsué 20 teljes üzenetét fejezi
A törzsek örökségének kiosztása és Józsué saját része Isten rendje szerint. Józsué 19 a még hátralévő törzsek örökségének kiosztását folytatja: Simeon, Zebulon, Issakhár, Áser, Naftali
Siló, a sorsvetés rendje és a késlekedő törzsek intésének üzenete. Józsué 18-ban Izráel egész gyülekezete Silóban gyűlik össze, és felállítják a gyülekezet sátorát, jelezve: a