Menedékvárosok rendje: védelem az akaratlan ölőnek és igazságos ítélet a közösségben.

Fotórealisztikus, élethű bibliai korszak-jelenet egy kánaáni menedékváros kapujánál, amely Józsué 20 teljes üzenetét fejezi ki: védelem az indulat elől, és igazságos kivizsgálás a rend szerint. Kora esti természetes fény, meleg tónusok, valóságos árnyékok. Előtérben egy fáradt, poros ruhájú férfi látható, aki menekülve érkezett (nem vérrel, nem sérülésekkel, nem erőszakos ábrázolás), kezét felemelve könyörgő, magyarázó gesztussal beszél a város kapujában ülő vénekhez. A vének komoly, higgadt arccal hallgatják, egyikük nyugtató kézmozdulattal jelzi: itt rend van, itt meghallgatás lesz. A kapu közelében írnok ül, pergamennel és nádtollal (nincs olvasható szöveg), a jegyzőkönyv készítését jelképezve. A háttérben, távolabb, a poros úton egy „vérbosszuló” jelzésszerűen: egy dühös tekintetű férfi megáll, nem ér be a kapun, visszafogja magát; nincs fegyveres támadás, nincs üldözési erőszak, csak a feszültség érzékeltetése. A város kapuja erős kőfalakkal, korhű építészettel, agyagedényekkel, állatokkal (szamár), mind bibliai korszakban hitelesen. A kompozíció legyen atmoszferikus és mély: a fény a kapu belsejében enyhe biztonságérzetet ad, míg kívül a nyílt út a bizonytalanságot jelzi. Nincs modern tárgy, nincs felirat, nincs logo. 1024×1024 px, valóságos fényképhatás, természetes színek, nem festmény, nem rajz, nem stilizált.

Józs 20:1 – 20:9

A menedékvárosok és szabadságaik

  1 Majd szóla az Úr Józsuénak, mondván:
  2 Szólj az Izrael fiainak, mondván: Válasszatok magatoknak menekülésre való városokat, amelyekről szóltam nektek Mózes által,
  3 Hogy oda szaladjon a gyilkos, aki megöl valakit tévedésből, nem szándékosan, és legyenek azok menedékül nekik a vérbosszúló elől.
  4 Aki pedig beszalad valamelyikbe e városok közül, álljon [az] a város kapujába, és beszélje el az ő dolgait a város véneinek hallatára, és vegyék be őt maguk közé a városba, és adjanak neki helyet, hogy velük lakozzék.
  5 Hogyha pedig kergeti azt a vérbosszúló, ki ne adják a gyilkost annak kezébe, mert nem szándékosan ölte meg az ő felebarátját, és nem gyűlölte ő azt annak előtte.
  6 És lakozzék abban a városban mindaddig, amíg ítéletre állhat a gyülekezet elé, amíg meghal a főpap, aki abban az időben lesz, azután térjen vissza a gyilkos, és menjen haza az ő városába és az ő házába, abba a városba, amelyből elfutott vala.
  7 És kiválaszták Kedest Galileában a Nafthali hegyén, Sikemet az Efraim hegyén és Kirjáth-Arbát, azaz Hebront a Júda hegyén.
  8 Túl a Jordánon pedig Jérikhótól napkelet felé választák Becert a pusztában, a sík földön Rúben nemzetségéből; Rámothot Gileádban, a Gád nemzetségéből, és Gólánt Básánban a Manassé nemzetségéből.
  9 Ezek voltak a meghatározott városok mind az Izrael fiainak, mind a jövevénynek, aki közöttük tartózkodik vala, hogy oda szaladjon mindaz, aki megöl valakit tévedésből, és meg ne haljon a vérbosszúlónak keze által, míg oda nem áll a gyülekezet elé.