Mennyei Atyánk örök igaz megmásíthatatlan tiszta Igéi a mi Urunk Jézus Krisztusa által.
1 Támada pedig Abimélek után az Izrael megszabadítására Thóla, Puának, a Dodó fiának fia, Issakhár nemzetségéből való, aki Sámirban lakott, az Efraim hegységben.
2 És bíráskodék Izraelben huszonhárom esztendeig, és meghala, és eltemetteték Sámirban.
3 Ő utána következett Jáir, a gileádbeli, és ítélé Izraelt huszonkét esztendeig.
4 Ennek harminc fia volt, kik harminc szamárcsikón nyargaltak, és volt nekik harminc városuk, melyeket mind e mai napig Jáir faluinak neveznek, melyek Gileád földén vannak.
5 És meghalt Jáir, és eltemetteték Kámonban
6 De az Izrael fiai újra gonoszul cselekedtek az Úrnak szemei előtt, mert szolgáltak a Baáloknak és Astarótnak, és Szíria isteneinek, és Sidon isteneinek, és Moáb isteneinek, és az Ammon fiai isteneinek, és a filiszteusok isteneinek, és elhagyták az Urat, és nem szolgáltak neki.
7 Felgerjedett azért az Úrnak haragja Izrael ellen, és adá őket a filiszteusoknak és az Ammon fiainak kezükbe.
8 És [ezek] szorongatták és nyomorgatták az Izrael fiait attól az évtől [fogva] tizennyolc esztendőn keresztül, Izraelnek minden fiait akik a Jordánon túl valának az emoreusoknak földén, mely Gileádban van.
9 És átkeltek az Ammon fiai a Jordánon, hogy hadakozzanak Júda és Benjámin ellen és az Efraim háza ellen, és felette igen szorongattaték az Izrael.
10 Akkor az Úrhoz kiáltottak az Izrael fiai, mondván: Vétkeztünk te ellened, mert elhagytuk a mi Istenünket, és szolgáltunk a Baáloknak.
11 Az Úr pedig monda az Izrael fiainak: Nemde én szabadítottalak-e meg benneteket az egyiptombeliektől, az emoreusoktól, az Ammon fiaitól, a filiszteusoktól,
12 És a sidonbeliektől, az amálekitáktól és a maonitáktól, mikor titeket szorongattak, és ti én hozzám kiáltottatok, megszabadítottalak titeket az ő kezükből?
13 És ti [mégis] elhagytatok engem, és idegen isteneknek szolgáltatok; annak okáért többé nem szabadítlak meg titeket ezután.
14 Menjetek és kiáltsatok azokhoz az istenekhez, akiket választottatok, szabadítsanak meg azok benneteket a ti nyomorúságtoknak idején.
15 Felelének pedig az Izrael fiai az Úrnak: Vétkeztünk, cselekedjél úgy velünk, amint jónak látszik a te szemeid előtt, csak most az egyszer szabadíts [még] meg, kérünk!
16 És elvetették maguktól az idegen isteneket, és szolgáltak az Úrnak. És megesett az ő szíve az Izrael nyomorúságán.
17 És összegyülekeztek az Ammon fiai, és táborba szállottak Gileádban, és összegyűltek az Izrael fiai [is], és Mispában táboroztak.
18 És Gileád népe és fejedelmei egyik a másikától kérdezgették: Ki az a férfiú, aki megkezdi a harcot az Ammon fiai ellen? Legyen az feje Gileád összes lakóinak!
“Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Tehát jól értsük meg: a világ fölött győzedelmeskedik a hit! A hitnek tehát igenis köze van a világhoz, és annak mindenféle problémájához. Nem olyan valami tehát a hit, ami a földi élettől és annak szükségeitől különválva, ettől nagy messzeségben lévő szellemi szférában él. Tehát nemcsak vasárnapi vagy templomi hit, amelyiknek semmi köze nincsen ahhoz, ami az embert napról napra, óráról órára foglalkoztatja. Persze, ilyen, földi élettől elszakadt hit is van, és az a baj, hogy a legtöbb ember különválasztja egymástól a hitéletét és az evilágban való életét. Azt tartja, hogy a hit csak a túlvilági ügyek elintézésénél szükséges, de amint földi kérdésekről, a mindennapi élet gondjairól-bajairól van szó: ide már nem hit kell, hanem meggondolás, értelem, ügyesség, ravaszság vagy pénz!
Így szól az Úr a próféták ellen, akik elámítják az én népemet, akik, ha van mit rágniok, békességet hirdetnek, az ellen pedig, aki nem vet
Keljetek fel és menjetek ki, mert ez nem a nyugalomnak helye; a tisztátalanság miatt, amely elveszít, és pedig borzasztó veszedelemmel! Mik 2:1 – 2:13 Jaj
De olyanná teszem Samáriát, mint a mezőben való kőrakás, szőlő-plánták helyévé; és lezúdítom a völgybe az ő köveit, és még fundamentomit is kimutatom. Mik 1:1