Ézs 48:1 – 48:22

Isten felhívása az ő keménynyakú népéhez, hogy az ő kegyelmes megváltását higgye és neki engedelmeskedjék

  1 Halljátok ezt Jákób háza, akik Izrael nevéről neveztettek, és Júda forrásából származának, akik az Úr nevére esküsznek, és Izrael Istenét emlegetik; [de] nem híven és nem igazán.
  2 Mert a szent várostól nevezik magukat, és Izrael Istenéhez támaszkodnak, akinek neve seregeknek Ura!
  3 Mik eddig történtek, előre megjelentém, szám hirdeté és tudatá azokat, gyorsan véghez vivém, és bekövetkezének,
  4 Mert tudtam, hogy te kemény vagy, és vasinakból van nyakad és homlokod érc:
  5 Tehát előre megjelentém neked, mielőtt bekövetkezett, tudtodra adtam, hogy ezt ne mondd: Faragott képem művelé ezeket, bálványom és öntött képem parancsolá ezeket.
  6 Hallottad volt, [és most] lásd mindezt; avagy ti nem tesztek-e erről bizonyságot? Mostantól fogva újakat tudatok veled: titkoltakat, amelyeket nem tudtál;
  7 Mostan rendeltettek el és nem régen, és ezelőtt nem hallottál felőlük, hogy ezt ne mondd: Íme, tudtam én azokat.
  8 Nem is hallottad, nem is tudtad, füled sem vala nyitva régen, mivel tudtam, hogy nagyon hűtlen vagy, és pártütőnek hívatál anyád méhétől fogva.
  9 Nevemért elhalasztom haragomat, és dicséretemért fékezem magamat veled szemben, hogy ki ne vágjalak.
  10 Íme, megtisztítottalak, de nem úgy, mint ezüstöt, megpróbáltalak a nyomor kemencéjében.
  11 Énmagamért, énmagamért cselekszem; mert hogyan szentségteleníttetnék meg [nevem]?! És dicsőségemet másnak nem adom.
  12 Hallgass rám Jákób és Izrael, én elhívottam, én vagyok az első és én az utolsó.
  13 Hiszen kezem veté e föld alapját, és jobbom terjeszté ki az egeket, ha én szólítom őket, mind itt állnak.
  14 Gyűljetek egybe mind, és halljátok meg: ki jelenté meg közülük ezeket? az, kit az Úr szeret, elvégzi akaratát Bábelen, és karja lészen a káldeusokon.
  15 Én, én szóltam, és őt el is hívtam, elhoztam őt, és szerencsés lesz útja.
  16 Közelgjetek hozzám, halljátok ezt, nem szóltam eleitől fogva titkon! mióta ez történik, ott vagyok! És most az Úr Isten engem küldött, és az ő lelkét.
  17 Így szól az Úr, Megváltód, Izraelnek Szentje: Én vagyok az Úr, Istened, ki tanítlak hasznosra, és vezetlek oly úton, amelyen járnod kell.
  18 Vajha figyelmeztél volna parancsolataimra! olyan volna békességed, mint a folyóvíz, és igazságod, mint a tenger habjai;
  19 És olyan volna magod, mint a tengernek fövénye, és méhednek gyümölcsei, mint annak kövecskéi; nem vágatnék ki és nem pusztulna el neve orcám elől.
  20 Menjetek ki Bábelből, fussatok el Káldeából ujjongásnak szavával! jelentsétek meg, tudassátok ezt, terjesszétek a föld végső határáig; mondjátok: Megváltotta az Úr szolgáját, Jákóbot.
  21 Nem szomjaznak, bárha pusztaságon vezeti is őket: kősziklából vizet fakaszt nekik, és meghasítja a sziklát és víz ömöl belőle.
  22 Nincs békesség, így szól az Úr, az istenteleneknek!