Jób 4:1 – 4:21
Elifáz első beszéde: Isten nem büntet ártatlant
1 És felele a témáni Elifáz, és monda:
2 Ha szólni próbálunk hozzád, zokon veszed-e? De hát ki bírná türtőztetni magát a beszédben?
3 Íme sokakat oktattál, és a megfáradott kezeket megerősítetted;
4 A tántorgót a te beszédeid fenntartották, és a reszkető térdeket megerősítetted;
5 Most, hogy rád jött [a sor], zokon veszed; hogy téged ért [a baj], elrettensz!
6 Nem bizodalmad-e a te istenfélelmed, s nem reménységed-e utaidnak becsületessége?
7 Emlékezzél, kérlek, ki az, aki elveszett ártatlanul, és hol töröltettek el az igazak?
8 Amint én láttam, akik hamisságot szántanak és gonoszságot vetnek, ugyanazt aratnak.
9 Az Istennek leheletétől elvesznek, az ő haragjának szelétől elpusztulnak.
10 Az oroszlán ordítása, a sakál üvöltése, és az oroszlán-kölykök fogai megsemmisülnek.
11 Az agg oroszlán elvész, ha nincs martaléka, a nőstény oroszlán kölykei elszélednek.
12 Szó lopódzék hozzám, s valami nesz üté meg abból fülemet.
13 Éjjeli látásokon való töprengések között, mikor mély álom fogja el az embereket.
14 Félelem szálla rám, és rettegés, s megreszketteté minden csontomat.
15 Valami szellem suhant el előttem, s testemnek szőre felborzolódék.
16 Megálla, de ábrázatját föl nem ismerém, egy alak vala szemeim előtt, mély csend, és [ilyen] szót hallék:
17 Vajon a halandó igaz-e Istennél: az ő teremtője előtt tiszta-e az ember?
18 Íme az ő szolgáiban sem bízhatik és az ő angyalaiban is talál hibát:
19 Mennyivel inkább a sárházak lakosaiban, akiknek fundamentumok a porban van, és könnyebben szétnyomhatók a molynál?!
20 Reggeltől estig gyötrődnek, s anélkül, hogy észrevennék, elvesznek örökre.
21 Ha kiszakíttatik belőlük sátoruk kötele, nem halnak-e meg, és pedig bölcsesség nélkül?